Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
A SIÓ A 16-18. SZÁZADI TÉRKÉPEKEN 81 ott, ahol a Dráva folyóba tartó „ Kanisa ” folyó eredetét is feltüntette az ismeretlen szerző. Harmadszor arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a térképvázlaton „Keszthel”-tői délre látható erődítésjel megtalálható ugyanolyan formában „Szentgrót”, „Berzencze”, „Babolcsa”, „Szigeth” stb. településnevek mellett is, tehát az erődítésjelből nem vonható le az a következtetés, hogy a fenékpusztai „ római erőd még teljességében a magas parton áll”, amint azt Bendefy tette.75 Az azonban valószínű, hogy az 1730-as években az erőd romjainak maradványait Bél még teljes négyszög alakban láthatta. A másik, a Balatont és Veszprém vármegyét ábrázoló térképvázlatot készítő személy szintén rendelkezhetett geodéziai ismeretekkel, és a vázlat készítésénél úgy tűnik, hogy a 18. század elején kiadott térképek Balaton környékre vonatkozó részét is figyelembe vette. A vázlatlap széleinek középső részein latinul tüntette fel az égtájakat, de a Sió folyását pl. hibásan keleti irányba tájolta. A lap jobb alsó sarkában vékony vonallal keretezve a következő szöveg olvasható: „ Fines Comitatuum Veszpremiensis lauriensis, Comaromiensis, Albensis, Tolnensis, Simigiensis, Szaladiensis...” azaz: „ Veszprém, Győr, Komárom, Fejér, Tolna, Somogy, Zala vármegyék vidéke...”. A térképvázlat a tulajdonképpeni Veszprém vármegyét ábrázolja részletesen, de a szerző a Sárvíz mentén a Fejér vármegyéhez a Sió mentén Somogy, vagy a Balaton part mellett Zala vármegyékhez tartozó településeket is feltüntetett rajta. A feliratban idézett vármegyék határait szaggatott vonalakkal jelölte, és nevüket a területüket képező helyekre nagy betűkkel írta fel. Veszprém vármegye területén a megye nevét nem írta fel, valószínűleg azért, mert az a településfeliratokat, a víz- és hegyrajzokat zavarta volna. Az előbbiekben idézettek szerint Bendefy mindkét vázlatot Mikoviny előzetes térképvázlatainak tartotta, s úgy vélte, hogy ezek voltak az előzményei azoknak a rajzolatoknak, amelyeket az MTA Könyvtárának Kézirattárában Mo.13., Mo.14. és Mo. 15. jelzetszámmal őriznek, s amelyekről részletes ismertetéseket tett közzé egy önálló kiadványban és két tudományos dolgozatában.76 77 Az Akadémiai Könyvtár által megjelentetett kiadványban és a dolgozatban közöltek azonban számos ellentmondást tartalmaznak a Balatonnal, illetve a Sióval kapcsolatban, ezért az MTA Könyvtár Kézirattárában őrzött térképvázlatokat többször, minden részletre kiterjedően tanulmányoztuk, s arra a következtetésre jutottunk, hogy azokat sem Mikoviny Sámuel készítette. Következtetésünk alapjául szolgáló megállapításaink ismertetése előtt szükségesnek tartjuk röviden összefoglalni Bendefy László koncepcióját Mikoviny állítólagos Balaton-térképezésével kapcsolatban, amit először részletesebben a már többször idézett „A Balaton évszázados partvonalváltozásai” c. 1969-ben megjelent könyvben fejtett ki. „Mikoviny Sámuel Balaton-térképei” alcím alatt többek között a következőket írta: „Mikoviny... Bél Mátyás nagy műve, a Notitia Hungáriáé számára elvállalta a megyetérképek készítését 1732-ben... Bél művének... első négy kötete számára tizenegy megyei térképet készített, mégpedig Pozsony, Túróé, Zólyom, Liptó, Pest, Pilis, Solt, Nógrád, Bars, Nyitra és Hont megyékről... fentiek alapján nagyon valószínű, hogy az 1730-as években foglalkozott Mikoviny Zala, Veszprém és Somogy megyék és a Balaton térképének elkészítésének a gondolatával is, sőt - feltehetően - ezirányban helyszíni munkálatokat is folytatott. Nemrég előkerültek ezek a térképek is.11 Ezekben a korai időkben Mikoviny talán még nem is gondolt volna a Balaton pontos felvételére, lm Bél Mátyástól nem kap kellő bíztatást. Egy 1733-ból datált, körülbelül 1:1680000 méretarányú, átnézetes Magyarország térképén a Balaton Jch. Jacob Lidi Balatonjához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy... ezen Rendes és Boglár között a Balaton hossz75 Lukács (1943) művének 276. oldalán Bél „Fenékvár’’ c. alatt a következőket írta: "...a ló melletti lupályos és sík helyen láthatók a romjai ennek a - mint alapzatából megítélhető' - egykor rendkívül erős várnak. Négyszögletes alakja van: ...itt-ott még látszanak a legfontosabb épületek hatalmas kövei és romjai... Az egész helyett köröskörül völgyek határolják és árkokkal szegélyezett sánctöltések zárják körül.” 76 Az MTA Könyvtára kiadványaként jelent meg Bendefy a „Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár kéziratának Mikoviny térképeire l-ll.” c. mű (1976b), melynek 185-203 oldalain foglalkozik a térképvázlatokkal. Előzőleg 1973-ban már ismertette őket „A juti gátak és a Balaton török-kori magas vízállása” c. dolgozatában( 1973b) , majd 1976-ban külön tanulmányban „Mikoviny Sámuel Somogy megyei térképei” címmel (1976c) ismét közölte az Akadémiai Kiadványban foglaltakat. 77 Bendefy az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában őrzött szóban forgó térképvázlatokra utalt.
