Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
78 III. A SIÓ-VÖLGY TÖRTÉNETE All. SZÁZAD ELEJÉTŐL A 18. SZÁZAD KÖZEPÉIG „Danubius Pannoniéo-Mysicus...”, című70 hatkötetes nagy művének a Duna vízrajzát ábrázoló (I. kötet 34. tábla) áttekintő térképén található meg. Mivel Marsigli térképét mindenekelőtt a Duna és fő mellékfolyóinak ábrázolása céljából készítette, a Dunántúl belső része elnagyoltnak látszik. A Balaton rajza hegyes szivar alakú, északkeleti vége nagyon távol van Veszprémtől és Székesfehérvártól, a délnyugati meg nagyon közel a Drávához. A Sió északkeleti irányba tartva folyik és a tó északkeleti végénél fentebb torkollik a Sárvízbe, miközben felveszi a térképen szintén a Balatonból eredő Koppányi (Copan fi). A Kapos (Kapos fi) Sióba való be- torkollását viszont jól ábrázolta. A Sárvíz (Sarvis fi) alsó szakaszát Marsigli meglehetősen széles vízfolyásnak tüntette. A Zala a térképén „Szent Gróf” körül ered és déli irányban a Drávába folyik. A térképen nem ábrázolta a Velencei tavat. A Koppány és a Kapos között jelzett három dombsor vonalánál „Kassughigat”, „Egreskat”, „Orsigak” feliratok láthatók; ezek jelentése nem ismert. Kanizsa (térképen: „Kanisa”) várát a Mura mellett, Varasddal szemben tüntette fel Marsigli. Mindebből arra lehet következtetni, hogy Marsigli Dunántúlnak ezen a részén nem járt, a Balatont és a vízfolyásokat elbeszélések alapján rajzolhatta (vagy rajzoltatta) térképére hibás formában. Mappája viszont ettől függetlenül azt tanúsítja, hogy a Sió folyónevet a 18. század elején, az 1720-as évek körül kezdték el használni az egész - Siófoktól Simontomyáig terjedő - folyószakaszra vonatkoztatva. Marsigli térképének Balaton közeli részletét Bendefy és V Nagy (1969) a következő magyarázattal kiegészítve közölte: „ Térképei tartalmuk megbízhatóságát illetó'en messze kiemelkednek a korabeli munkák sorából. Ismerve az őpontos munkamódszerét, fontos számunkra, hogy térképéről ugyancsak az 1726-ig bekövetkezett alacsonyabb vízállás biztos ténye állapítható meg. Tihany e térképen már félsziget... a térképnek különös értéke, hogy ábrázolja a Balatonnak egy, a Siótól független másik, mégpedig a Kőrises víznek megfelelő, természetes lefolyását. Ez Szemes és Szárszó között van és csak 110-111 m Adria fölötti vízállás mellett jöhetett létre, mert különben a tó déli partját szegélyező dombsor a lefolyást megakadályozná. A Balatonból ez úton távozó víz a Koppányon át jutott a Kapósba, illeme végső soron a Dunába.” Bendefy idézett magyarázatában lein állításai nem mindenben rendelkeznek biztos alapokkal. Az igaz ugyan, hogy Marsigli csillagászati meghatározásai, a Duna vízrajzi felmérése, ásványtani, zoológiái stb. leírásai pontosak, és napjainkban is nagybecsű forrásmunkát jelentenek, de az is tény, hogy szóban forgó térképén, amint már említettük, a Balaton környéke elnagyolt és hibás ábrázolású. A Balatont hegyes szivar alakúra rajzolta úgy, hogy abban - Bendefy állításával ellentétben - Tihany semmilyen formában nincs feltüntetve. Térképének nem különös értéke, hanem különös hibája, hogy a Koppányi a Balatonból eredőként ábrázolta. Ez a „ Copan fi” feliratú vízfolyás Bendefy szerint a Kőrises víznek (mai nevén Köröshegyi Séd-nek) felelt volna meg, amely szerinte a Balatonból távozó vizet a Koppányon át a Kapósba juttatta volna feltételezése szerint a tó 110-111 m Adria fölötti vízállása esetén. Bendefy e tekintetben tévedett, ugyanis a Körises-víz (Kőröshegyi Séd) a 17-18. században is ugyanott eredt, ahol napjainkban: Puszta- szemes település északnyugati szélén, közel 200 méter tengerszint feletti magasságban, és nem Szemes és Szárszó között, hanem Kereki és Kőröshegy mellett elfolyva Balatonföldvámál torkollott a Balatonba. Megjegyezzük, hogy a Kőröshegyi Séd forrásáról mintegy 1200 méterre Pusztaszemes másik, átellenes szélén ered a Jaba-patak, mely Ságvártól keletre a Kis-Koppányba torkollik, az pedig Ádándtól északkeletre folyik a Sióba. A két vízfolyás forrásainak viszonylagos közelsége miatt előfordulhatott volna, hogy egyberajzolják őket, de ez szerintünk nem valószínű. A „Copan fi” egyébként, ha azt a Koppány folyóval azonosítjuk, akkor az Marsigli térképén a Kapos helyett hibásan a Sióba torkolló vízfolyásként szerepel. 70 L F. Marsigli művének teljes címe magyarul: „A pannóniai és szerbiai Duna földrajzi, csillagászati, vízrajzi, történelmi és fizikai megfi- gyelésekkel megvilágítva és hat kötetbe szerkesztve Luigi Ferdinando Marsigli gróf a párizsi, a londoni és a montpellier-i tudós társaságok tagja által”
