Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
76 III. A SIÓ-VÖLGY TÖRTÉNETE All. SZÁZAD ELEJÉTŐL A 18. SZÁZAD KÖZEPÉIG hányt, mert abban az ideiben igen magas volt a tó vízállása és a korabeli oklevelekben is szigeten levőnek nevezték Tihanyt. Véleményünk szerint mindkét értelmezés téves. Az előbbi azért, mert a Balaton vízállása Lázár térképének készítése idején is csak a siófoki homokturzáson lévő régi kifolyási nyílás (az „ősi fok”) küszöbének 105 m A.f. közeli szintjének magasságáig emelkedhetett. Ezért nem boríthatta el a Tihanyi-félsziget 109-110 m A.f. magasságú, északi parthoz kötődő részét a tó vize, az utóbbi pedig azért, mert a Tihanyi-félszigetet az oklevelekben azért nevezték szigetnek, mert azt a régiek keze munkájával készített vizes árok, az ún. „vallum” tette azzá, amint azt Erdélyi már 1908-ban megállapította.67 A Balaton és a Tihanyi-félsziget hibás ábrázolásának sajátos magyarázatát adta 1969-ben Bendefy, aki úgy vélte, hogy Lázár „Lóháton, fegyveres kísérettel, a Dózsa-féleparasztlázadás idején és a reá következő' években bejárta az egész országot és helymeghatározásokat végezve készítette el Magyarország térképét. Bizonyos, hogy Tihanyban is járt, már csak az apátság birtokában lévő egykorú birtokleírások határjárási okiratok kedvéért is. De járnia kellett Tihanyban azért is, mert Lázár deák térképe asztrogeodéziai helymeghatározásokon, és az így meghatározott pontokból végrehajtott előmetszéseken alapul. Márpedig Tihany olyan jellegzetes és előmetszéshez is igen kiváló tereppont, hogy ezt semmiképp nem hagyhatta ki útitervéből... meggyőződésem, hogy több napot töltött a tihanyi kolostorban... tehát saját tapasztalatából kellett tudnia azt, hogy Tihany sziget-e vagy félsziget.” Bendefy véleményéhez rögtön hozzáfűzte azt is, hogy a „kérdés eddigi történész és kartográfus kutatói egyaránt azon a nézeten voltak, hogy az »insula Tychon« emlegetése és Lázár deák térképén való ábrázolása tévedés”, majd a későbbiekben újabb feltételezések után azt próbálta bizonyítani, hogy Lázár térképe „nem a Balaton partvonalát, hanem Lázárnak a Balaton körüli útvonalát ábrázolja, és csak tévedésből tünteti fel a térkép ezt azt útvonalat a Balaton partvonalaként.” Sajnálatos, hogy a regények világába illő hipotézis az 1974-ben megjelent „Balaton monográfiá”- ban is helyt kapott, amikor Lázár térképének Balaton ábrázolását ismertették a következőképpen: „... Lázár deák felmérési térképszelvényeit egy térképpé illesztették össze... térképnegyedek összeillesztésénél pontatlanul jártak el, az északi lapok a délihez képest nyugatra eltolódtak, ezért keletkezett a Balaton rajzában az erős S alakú törés... a rajz nem a tó partvonalát, hanem Lázár deák - a korabeli vízrajz, úthálózat, települések és a térképezésre különösen alkalmas, nagy területre jó áttekintést nyújtó magaslati pontok alapján valószínűsíthető - útvonalát ábrázolja”. A szerzők kisebb módosítással közölték azt az ábrát is, melyet Bendefy készített és publikált a Balaton partvonalának és Lázár feltételezett útvonalának szemléltetésére. Lázár térképével és személyével foglalkozó tudományos dolgozatokban nem találhatók olyan forrásokra való hivatkozások a térkép készítésének módszerére vonatkozóan, amelyek alapot adtak volna ilyen feltételezésekre. A 17. században (1664-ig) Magyarországról olyan térkép nem jelent meg, amely új kartográfiai és vízrajzi adatokkal szolgált volna. Ebben az évben látott ugyanis napvilágot Bécsben Martin Stier „Landkartes des Königreichs Ungarn, und dennen andern angränzenden Fürstenthumen, und Landschaften... ” c. térképe.68 A 153 x 100 cm nagyságú, 1:530000 méretarányú térkép viszonylag rossz állapotú, de a Balaton és a tőle DK-re fekvő részek - a rajzokat és a hozzájuk tartozó feliratokat illetően - jól kivehetők. Ezen a földabroszon Stier a vízfolyásokat hozamuknak megfelelő vonalvastagsággal, a hegyeket halmokkal, az erdőket pedig sűrűn ismétlődő fafigurákkal láttatta. Térképén a Balaton rajza mindkét végén kihegyezett szivar-alakot formáz, de az északi parton, a Tihanyi-félszigettől Keszthelyig 67 Erdélyi (1908): „A tihanyi apátság első birtoka az a központi terület, amelyben Szent Ányos monostora épült. E területet a Balaton és az északnyugati kis részen emberi kezektől ásott árok vize teljesen körülvette, azért a tihanyi monostor összes emlékei e középponti területet mindig Tihany-szigetnek nevezik.” 68 Egy példánya az OSZK Térképtárában TK 2514 jelzettel található.
