Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
64 111. A SIÓ-VÖLGY TÖRTÉNETE All. SZÁZAD ELEJÉTŐL A 18. SZÁZAD KÖZEPÉIG működhetett a foki vám és rév is a 16. századig. A vörösberényi kőből készített hídlábak építésének idejét csak találgatni lehet. Még a legvalószínűbb az, hogy azt követően építették, hogy a somogyi ispán által szedett vámrész a veszprémi püspökségé lett. A püspökség könnyen hozzájuthatott a vörösberényi homokkő építőanyaghoz akár Gorsium-Herculia romjaiból, akár saját kőbányáiból és hozzáértő iparosokat is alkalmazni tudott. Építésének idejét így az 1300-as évek elejére tehetjük, pusztulását pedig az 1600-as évek végére. (A korábbi századokban fából készített híd volt itt, melyet 30-40 évenként teljesen ki kellett cserélni a jég kártételei és a korhadás miatt.) Sajnos a 14-17. századi hídlábmaradványból semmi sem maradt, így csak remélhetjük, hogy a foki vámmal kapcsolatban egyszer majd előkerül olyan okirat a Veszprémi Érseki Levéltárból, ami évszám szerint fényt derít a híd építésének időpontjára. A tihanyi apátság ismertetett okleveleiben foglaltakat másként értelmezte és magyarázta Bendefy László (1969) amikor a következőket írta: „A határleírás a Balaton somogyi partján említi a FOK (=Somogyfok puszta!) vízén levő révet, déli részén a Fork tóval”, majd másutt: „A határ a továbbiakban a Fok folyót követi. Ez belefolyik a Balatonba.” Ezt az állítást megerősítendő, az 1092. (szerinte 1093.) évre datált hamisítványról könyvének 43. oldalán azt írta, hogy „Az oklevél számos falu nevét sorolja fel. Nagyon lényeges kitétele, hogy a tihanyi apátság birtokainak határa Fok falunál, illetve a Foki folyónál (Fluvius Fok) van. Ez utóbbi »itt folyik bele a Balatonba« (intrat a lacum Balatun). Fok falu azonban nem a mai Siófok, hanem attól nyugatra a mai Somogyfok puszta. Mellette van a Fok-ér. Ennek vize valóban mindenkor a Balatonba folyt.” Ezt követően, ezzel teljesen ellentétesen idézte az 1211. évi hiteles oklevélből Erdélyi Lászlónak (1908) azt a szövegfordítását, amit az előzőekben mi is idéztünk. A Fok folyóhoz hasonlóan másként értelmezte a Losta szigetre vonatkozóakat, amivel kapcsolatban a következőket írta: „Ez a név a 121L évi oklevélben is szerepel. Olvassuk ugyanis, hogy a Balaton közelében van Lustah falu, és hogy innen tovább megy a határ, rövidesen elérkezik (a Fejérvárra menő régi út mellett lévő) egyik, majd másik sziklához. Lustah (var. Losta) falu már a 13. század elején is sziget volt, miként ez világosan kitűnik az 1211. évi oklevélből: »...(a határ itt) délnek fordul, eléri Lustah falut, körülmegy a szigeten...« Fentiekből következik, hogy Losta szigete csakis Aszófő és Tihany táján lehetett,”50 Ezt az állítását megerősítendő később még azt írta (52. p.), hogy „ Ugyanebben az oklevélben van ismét szó a tihanyi apátsághoz tartozó, azóta elpusztult Lustah (var. Losta) nevűbalatonbeli szigetről.” (Bendefy az általa Balatonban lévőnek tartott Losta szigetről 1.40. ábraként jelölt rajzot is közölt azzal, hogy az 1930-1960 között készült légifelvételeken az aszófői öbölben egy elhabolt sziget körvonalai tűntek fel.) Bendefy véleményünk szerint tévedett, amikor azt hangsúlyozta, hogy Fok falu nem a mai Siófok Sió- csatornától északkeletre lévő részén volt, hanem attól nyugatra fekvő, a 19-20. században Somogyfok pusztának nevezett település helyén, és a mellette Balatonba folyó Fok ér volt az oklevelekben Fok fo- lyónak nevezett vízfolyás. Hasonlóképpen tévedett, amikor azt állította, hogy Losta sziget csakis a Balatonban lehetett Aszófő és Tihany táján.51 Állításait és magyarázatait az előbbiekben idézett latin oklevélszövegek, Erdélyi szövegfordításai és a 60. oldalon lévő ábrán bemutatott határjárás útvonala cáfolják. Magyar Kálmán (1989) „Siófok története a honfoglalástól a mohácsi vészig” c. tanulmányában szintén több téves következtetésen alapuló megállapítás található Fok falu egykori helyével, illetve a Fok nevű folyóval kapcsolatban. így például az az állítása, hogy „Az 1093-as hamis oklevél52 szerint a tihanyi apátság birtokainak határa Fok falunál, illetőleg a Fok (Fluvius Fok) folyónál van. Ez utóbbi itt 50 Bendefy-V. Nagy 1969, 49. p. 51 Annak ellenére, hogy az oklevélszövegeket a 19. század elején közreadták, és a század utolsó évtizedeiben Losta sziget egykori helyét számos kutató a mai Siófok területén meghatározta, 2002-ben - a sajtóban megjelent híradások szerint - a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal búvár régészcsoportja a Tihanyi félszigettől nyugatra, a Balaton medrében próbálta azt megtalálni - természetesen eredménytelenül. 52 Erdélyi id. művében 1093-as keltezésű hamis oklevél nincs. Közlése szerint az 1092. augusztus 25-i (?) keltezésűnek sincs meg az eredetije. Ez 1389-ben készült, s állítólag 1400-ban veszett el.
