Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
A Sió-völgy története all. század elejétől a 18. század közepéig III. A Sió a régi oklevelekben és leírásokban A Balatonból a Sió völgyében lefolyó vizet, a 11-15. századi oklevelekben és leírásokban különbözőképpen nevezték, mint birtok - vagy területhatárt, illetve mint valamely település földrajzi helyzetét megjelölő vízfolyást. Legkorábban a Szt. István király által alapított pécsi püspökség határait 1009-ben meghatározó oklevélben írtak róla, amelyben az egyházmegye második határszakaszát így jelölték ki: „Secundum Ozora, donee perveniatur ad aliam aquam, quae clupa nuncupatur” [magyarul: A második Ozora, amíg az eljut a másik vízig, amit Clupának neveznek.] Ortvay Tivadar (1890) „A pécsi egyházmegye alapítása és első határai” c. értekezésében ezzel kapcsolatban kifejtette: „A második egyházmegyei határ Ozora, mígnem elérkezik az a másik vízhez, melyet Lupának neveznek. A szavak: donee perveniatur ad aliam aquam, világosan mondják, hogy Ozorának is víznek kellett lennie, úgy mint Lupának.” Ortvay szerint all. században Clupa, Lupa, Kupa névvel illették a Kapósnak a Sió és a Koppány közötti szakaszát és szerinte kétségtelen az is, hogy all. század elején a Siót a Kapos torkolata fölött is Ozorának nevezték. Véleményünk szerint a Sió-völgyi vízfolyás alsó szakaszának valóban Ozora lehetett a neve, mivel az államalapítást követő évszázadban még nem voltak egységes, széles körben elterjedt földrajzi elnevezések, ezért elődeink a vízfolyásokat az oklevelekben azzal a névvel írták, ahogyan azt az adott területen élőktől hallották. A későbbiekben azonban az Ozora név, mint vízfolyás elnevezés, nem fordul elő. A Sió-völgy északi, balatoni kitorkollási vízfolyás-szakasza viszont a tihanyi apátság okleveleiben többször szerepel. A tihanyi apátság okleveleit Erdélyi László 1908-ban tette közzé. „A tihanyi apátság története /.” c. művében és ismertette azok tartalmát számos vonatkozásban. A következőkben ezek alapján mutatjuk be a Sió kifolyási szakaszának leírásait és elnevezéseit all. századtól kezdve a 14. század közepéig. Erdélyi az 1055. évi hiteles és hamis alapítólevelet, - amely utóbbi szerinte 1416 táján készült - párhuzamosan közölte eredeti szövegüknek megfelelően, fényképfelvételt is bemutatva róluk. I. András király 1055-ben kelt hiteles alapítólevelében az alábbiak olvashatók a Fűk nevű folyócskáról: „Est et portus super lacum eundem similiter pertinens. Rivulus namquae, qui dicitur Fűk, fluens de prefato lacu, habet super se locum in quo transitus est populorum aliquando per pontem, sepe etiam per vadum; et hie ibi pertinet.” Erről a szövegrészről Erdélyi (1908) azt írta, hogy „Az 1055. évi határleírás Tihany-szigetről egyszerre átcsap a »Balatin«-tó keleti partjára a Fok folyócska torkolatához ílyképpen: »Van rév is azon a tavon, hasonlóan (a tihanyi egyházhoz) tartozó. A Fok nevű folyócskán ugyanis, mely a mondott tóból folyik ki (!), van egy hely, a melyen átjárásuk van a népeknek olykor hídon, gyakran gázlón (vadum) is; ez szintén oda tartozik (a tihanyi egyházé)«.” Majd az oklevél szövegének fordítását így folytatta: „»Más hely az a melyet Holovágynak (Huluoodi) mondanak s a mely ugyanazon tóból emelkedik ki; ez egészen oda tartozik (Tihanyhoz) és mindaz, a mi ezen Holovágytól a kis hegyig van s innen a Tör(ö)k-tóig«. E leírásból annyi világos, hogy itt csakugyan a siófoki révről van szó, mely az Arpácl-korban emlegetett vámszedőhely volt. Holovágynak is egészen közel kellett lennie, mert a Balaton partján feküdt a Töröki tóig."
