Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG 55 „Mosaburch-ot a frankok és a longobárdok43 még birtokukban tartották. A vár közelében 9. századi frank sírok vannak. Ezek fenékszintje 105,70 mA.f Ebből az következik, hogy a tó víztükrének ingadozása a rómaiak távoztával a zsilip tönkremenetele után is csak néhány deciméter nagyságrendű volt... A tó vízállásviszonyairól szerkesztett grafikonból kitűnik, hogy mindazoknak, akik Mosaburch-ot erődítményként használni akarták, gondoskodniuk kellett arról, hogy a 105,7-106,0 mA.f. vízszintet tarthassák. Következésképpen nem kételkedem abban, hogy mind Pribina morvái, mind várbeli utódaik egy ideig gondoskodtak a foki lefolyás időnkén- ti tisztogatásáról. Ellenkező esetben ugyanis a tó vízszintje feltétlenül megemelkedett volna.” Bendefy idézett megállapításai közül az állítólagos római zsilip létezését már megcáfoltuk. A 9. századi vízállással kapcsolatban pedig azt jegyezzük meg, hogy az a hivatkozott frank sírok fenékszintjénél alacsonyabb lehetett. Az állítás igazságát az sem cáfolja, ha tudjuk, hogy a 8. század végén elkezdődött felmelegedés és a csapadékosabb időjárás hatására valamelyest emelkedett a tó vízszintje. Viszont ezzel együtt a Balaton foki turzás magassága, a 105,0 m A.f. körüli szint lehetővé tette a lefolyást a Sió völgyébe. Ezt a vízállással kapcsolatos állítást más oldalról Sági már megkérdőjelezte 1971-ben megjelent dolgozatában, amikor azt írta: „Ha egyszer Zalaváron 105,7 m fenékszintű sírok vannak, akkor a Balaton vízállása jóval alacsonyabb lehetett ennél az értéknél, különben a sírgödrökben felfakadt volna a víz. Hogy valóban alacsonyabb vízállással számolhatunk., azt a fonyód-bélatelepi ásatás igazolja. Egy 9-13. századi telep... 1964-ben feltárt részének padlószintje 103,4 mA.f. magasságban húzódott." Pribina, illetve Kocel „morvái”-nak tehát nem kellett gondoskodnia a foki lefolyás időnkénti tisztogatásáról az alacsony vízállás miatt. Egyébként sem tehették volna ezt Pribina hűbérbirtokának harminc éves fennállása alatt, mivel a kifolyás környéke nem tartozott az allodiumhoz. Tíz évvel a Pribina-Kocel hűbérbirtok megszűnése után, a magyarok és a kabarok serege Szvatopluk morva fejedelem oldalán harcolt a frankok ellen. Újabb tíz év múltán viszont már Szvatopluk ellen háborúztak Arnulf keleti frank király szövetségeseként, majd 894-ben a Dunántúlon kalandoznak a magyar hadak, de a Dunántúl csak 900-ban került a honfoglalók birtokába. A honfoglalás idején a Balaton még a korábbi századokhoz hasonlóan alacsony vízállású tó volt és csak ritkán emelkedett a víz szintje a foki homokturzás magasságáig, vagy valamivel e fölé. Ezért a Sió völgyében sem voltak mások a lefolyási viszonyok, mint századokkal korábban. A honfoglalóknak a Sió-völgy környéki megtelepedésére vonatkozó történeti forrásaink nincsenek. Anonymus „Gesta Hungarorum ”-ából csak azt tudjuk, hogy eleink a „Balaton folyó mellett lovagolva Thyon-hoz jutának és a népeket meghódítva tizenegy nap Bezprém várába bejutának.” Anonymus a szájhagyománynak megfelelően írta krónikáját, és a honfoglalók, ha Zalavár irányából az északi parton haladva lovagoltak, valóban egy széles folyónak nézhették a Balatont. Különösen abban az esetben, ha a tó vízállása 103,5-104,0 mA.f. szintű volt. 43 A longobárdok, a történészek szerint 568-ban, a húsvéti ünnepek megtartása után kivétel nélkül Észak-ltáliába távoztak, s ezért nem birtokolhatták közel 300 évvel később Mosaburgot!
