Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
49 II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG foglalást. Ezt figyelembe véve a következőkben vázolható a Sió-völgy Balatonhoz kapcsolódó részének és közvetlen környékének római kori története. A Balaton partvonalával párhuzamos homokturzáson, a pleisztocénkori szigetnek nevezett turzás északkeleti peremén, a vele szemben fekvő Madarasi dűlőnek nevezett területen, továbbá Kiliti Balatonhoz közelebb fekvő területrészén léteztek kisebb késő kelta-kora császárkori telepek. Ezek közül a homokturzáson lévőről található az irodalomban a legtöbb adat, amely a falazatmaradványoktól mintegy 200 méter távolságra a volt vásártér területén, pontosabban a vízmű homokszűrős derítőjének közvetlen környékén helyezkedett el. Erről a helyről írta Dornyai és Vigyázó (1934), hogy a „zsilip körül római házak is épültek, amelyekben a zsilip védelmére katonaság volt elhelyezve”. Lényegében ezt ismételte meg Sági és Zákonyi (1974) negyven évvel később, amikor azt írták, hogy a vízmű derítőjének építésénél 1935-ben régi alapfalak, teljesen új, még nem használt „Resatus fecit” feliratos római mécsesek kerültek elő, lehetségesnek tartva, hogy ott „a római idó'kben a feltételezett zsilip ó'rzésére kirendelt katonaság laktanyája lehetett” amint azt a korábbiakban már idéztük. Ezzel a lelőhellyel kapcsolatban Zákonyi a korábban említett levelében a másutt nem publikált ásatás eredményéről az alábbiakat írta: ....kb. 200 méterre a csatornától fekszik a siófoki vízmű-telep, amelyen 1947-ben bővítés címén új víztárolót é pítettek. Amikor a gödröt kiásták ott fegyverek, edények kerültek elő. Azonnal értesítettem dr. Nagy Lászlót a Bakonyi Múzeum akkori igazgatóját, aki... kiásta egy római épület alapfalait. Gyönyörű, nem használt mécseseket Resatus fecit felírással, használatlan bronz dárda végeket, elég durván megmunkált ún. barbár edényeket stb. találtak. Ezeket elvitték a veszprémi múzeumba... tanulmány ezen ásatásról nem jelent meg. ...A kaszárnya jelleget dr. Nagy László fejtette ki és állította a teljesen új, használatlan fegyverek és edények láttán. Ott volt a zsilipet őrző katonaság - helyesebb talán a zsilipet kezelőt írni - kaszárnyája és egy raktár, amelyben új fegyvereket, mécseseket tároltak. Temető nem került elő". Különös, hogy Zákonyi levelében nem tért ki arra, amit Sági a „Siófok története az őskortól a középkorig” c. 1989-ben megjelent tanulmányában közölt - ZÁKONYinak a Balatoni Kurír 1934. évi 4. számában megjelent cikkére hivatkozva nevezetesen: „1933-ban a siófoki vízmű vízszűrőjének építésekor 3 m mélységben római téglák, tetőcserepek, mécses, kancsó és különböző római pénzek kerültek elő. A pénzek Severus császár (248-251.) veretéitől Gratianus császár (367-383.) idejéig terjedő korszakból valók.” Kocztur Éva (1964) „Somogy megye régészeti katasztere” c. munkájában közöltek szerint Siófokon, a várostól keletre húzódó homokturzáson 1950-ben késő vaskori (késő kelta-kora császárkori) temetőt tárt fel leletmentő ásatás során Radnóti Aladár. Az elégetett halottak hamvai egyszerű, fedővel letakart, korongolt urnákban voltak, s az urnák mellett néhány vastárgyat, kést, lándzsát, fibulát találtak. Radnóti egy Domitianus (81-96.) érmét is talált. Régészek szerint a temető a Szigeti dűlő északkeleti peremén elhelyezkedő telephez tartozhatott, ahol Honti Szilvia 1979-ben szintén leletmentő ásatás során lakógödröket és LT/D típusú kerámiatöredéket tárt fel. Mivel ennek a telephelynek a leletanyaga igen szegényes a vízmű-szűrő körüli telepéhez képest, az is elképzelhető, hogy a temető ehhez a telephez (is) tartozhatott. Végül a Siófok területén talált római kori leletekkel kapcsolatban megemlítjük, hogy Kuzsinszky - Römer Flóris kéziratára hivatkozva - arról írt, hogy Römer szerint a kápolnai dűlőben levő erdő szélén „egy kőkoporsó fedele (vörösberényi kőből) volna”. Kuzsinszky a dolognak nem tudott a nyomára jutni, s ilyen nevű dűlőt Siófokon nem ismernek. A Siófok területén létezett kis római kori telepek lakói, amelyek a késő kelta továbbélő telepek helyén voltak, minden bizonnyal rendszeresen érintkezhettek a nagy Gorsiummal, illetve Herculiaval, legalább is kereskedelmi kapcsolataik lehettek egymással.