Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
46 II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG BENDEFYnek 1969-ben tett azon állítása, hogy Kuzsinszky a 19. sz. végén az állítólagos Galerius- féle zsilipet kereste és annak nyomait Siófoknál vélte felismerni, teljesen alaptalan, mivel a falazatmaradványra csak 1907-ben, a vasútépítéskor “akadtak” (Kuzsinszky kifejezése szerint). Csak ezt követően vizsgálta meg azt és nemcsak leírást, hanem fényképet, pontos méreteket feltüntető alap- és „tér- rajz”-ot is közölt róla. A leírásban egyetlen szót sem írt a falazatba vájt hornyokról. Ilyen vájatok a fényképen és az alaprajzon sem láthatók. Pedig ha lettek volna ilyenek a 38 cm magasságú falazatmaradványon, egészen biztosan leírta és ábrázolta volna azokat. Hiszen éppen amiatt alakult ki „a legközelebb fekvő feltevés” - e, hogy zsiliphez tartozott, mert a kvádereknél feltűnt neki, hogy „Külsőfelületük egészen simára van faragva”. Az általa készített és a könyvében közzétett ábrák aláírásai nem utalnak arra, hogy egészen határozott véleménye lett volna a kiásott falazatról. Az ábra aláírása: „Térrajz a siófoki római falazatmaradványnyal. Lépték: 1:21 500”, egy másik ábra aláírása pedig: „Római építmény alaprajza Siófok mellett”. Az ábrán a falazatmaradvány mellé azt írta, hogy „Római épület”. A két ábrát Bendefy és V Nagy is közölte 1969-ben, de egészen más szövegű aláírással. Az egyik rajz alá azt írták, hogy „A Galerius-féle római kori zsilipmaradvány helyszínrajza (Cholnoky J. 1898. körül)”, a másik ábra alá pedig azt, hogy „A Galerius-féle római kori zsilipmaradvány alaprajza. Az építménynek csak a jobb parti részét tárták fel (Kuzsinszky B. 1898. körül)”. A megváltoztatott ábraaláírások tükrözik talán legjobban azt, hogy Bendefy az általa kialakított (vagy talán helyesebben: felújított) GALERius-féle zsilip-koncepció alátámasztása érdekében olyanokat tulajdonított KuzsiNSZKYnak, CHOLNOKYnak és LóczYnak, amelyek nevezettek írásműveikben — az előzőekben tőlük citáltak tanúsága szerint - nem találhatók. Egyébként Cholnoky azért sem készíthetett 1898 körül helyszínrajzot a maradványokról, mert 1897-1899-es években Kínában és Japánban volt, Kuzsinszky pedig azért, mert akkor még nem láthatta, mivel azok még a föld rejtekében voltak. Kuzsinszky sajnos a falazatmaradványokat ásatással nem tárta föl, az alig kibontott kváderfalazat két alsó rétegéből pedig nem lehet következtetni arra, hogy milyen mélyen voltak, illetve milyen szinten feküdtek a legalsó kváderek, amiről csupán annyit írt, hogy a „ római építmény egy része még a föld alatt van”. A között fénykép alapján úgy tűnik, hogy a két látható sor alatt még voltak kváderkövek és a kibontott maradványokat előzőleg nem takarhatta vastag földréteg. Ha a falazatot valóban a rómaiak építették, vagy a későbbi századokban római módon készítették, akkor annak talpsíkja kb. egy méter mélyen lehetett az eredeti felszín alatt. A falazatmaradványok későbbi sorsáról különböző történeteket közöltek. Sági (1968) dolgozatában a következők olvashatók: „Kuzsinszky’ Bálint Sós József földjén látta az említett falakat. 1962-ben... Sós megmutatta a közelben álló házát, melynek lábazatát ezekből a falakból kibányászott kőanyagból fa- laztatta. Balatonalmádi permi vörös homokkő quádereket láttunk a lábazatban. Sós elmondta még, hogy a falak környékét homokbányászásra használta. Homokbányászás közben széles, kelet-nyugati irányú... homokkal eltömött csatornát talált, melyben olyan cölöpöket észlelt, amiket egészben ki tudott húzni... Ilyen megtartású római falanyag viszonyaink közepette elképzelhetetlen... kibányászott falazat kőanyaga nem szokásos a római építőgyakorlatban tartományunkban ”. Sági kisebb ásatást is végzett a Kuzsinszky által látott maradványok helyén, amit Sós mutatott meg neki. Az ásatás során az egyik árokban 150 cm széles kiszedett fal helyét észlelték, s ott permi vörös homokkő töredékeket találtak. A kiszedett fal helyétől délre, 9,2 m-re kelet-nyugati irányú eltemető- dött csatorna széle kezdődött, amely kb. 32 m széles volt, és annak 105,06 m A.f. magasságú fenekén 30 cm ülepedett iszap volt. Az iszapban egy törött lópatkót és egy kocsivasalás darabot találtak. Az árok korát a leletek alapján a 16-17. századinak tartották. A kiszedett fal helye és a csatorna közötti részen a talajfelszín alatt 1,3 méterre 20 cm vastag kavics csíkot figyeltek meg, ami a csatomafenéknél egy méterrel magasabb, 106,06 m A.f. szinten feküdt.
