Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

1. melléklet. Krieger Sámuel: A Balaton szabályozása

448 1. MELLÉKLET legyen a csatorna mélyebb, mint a Balaton tényleges felszíne, a szélességét pedig úgy kell méretezni, hogy a lefolyó víznek a felszínen 6 öl, a meder alján 4 öl széles hely álljon rendelkezésre. Ha megvizsgáljuk a Balaton környéki vonalvezetést, remélem, sikerült úgy alakítani, hogy a szelek rongálásával szemben ellenálló, és védett legyen. Harmadszor az efféle munkáknál nagyon fontos az elővigyázatosság akkor, amikor a vizet a csator­nába eresztik, nehogy az a kiásott csatornát tönkre tegye, vagy a lentebb fekvő részeket elárassza. Negyedszer a Zala folyóhoz a sárga színnel jelölt csatornát kell vezetni. Megjegyzendő továbbá: I. A Balaton lecsapolását követően még - a térképen kék színnel jelölt - 3 öl és 2 lábnyi mélység­nek megfelelő területet foglalja el, ami mellett többek között, vagy talán egyedül azért érvelnék, hogy a beléje folyó vizek hordalékukat ott rakhassák le, mielőtt a hajócsatomába lépnének. II. A tervezett csatorna méreteinek nagyságát a levezetendő víz mennyisége szabja meg, mivel azon­ban a nagyobb dunai hajók ezen a szűk szakaszon kikötni nem tudnak, egymástól ezer ölnyi tá­volságban ovális kiszélesedéseket terveztünk, amelyekbe az egyik hajó behúzódhat addig, amíg a másik mellette el nem haladt. III. A legnagyobb hajók a gyakorlat szerint 5 lábnyit merülnek a vízbe, ebben a csatornában 6 láb mélységű víz elegendő lenne. Mivel azonban megfelelően ki kell szélesíteni, itt nem lehet költ­séget megtakarítani, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a vízszint nyáron 3 lábnyit süllyed, így a nyári időben biztosan vízhiány jelentkeznék a csatornában. IV. Miután gyakran előfordul, hogy aszályos időkben a víz még 3 lábnál is nagyobbat apad, erre az esetre alázatosan két hajózsilipet terveztem. Ezeket a szóban forgó hajózó csatornába kellene be­építeni. hogy velük a víz lefolyásának körülményeire való tekintettel szabályozni lehessen a víz­szintet, sőt a csatornát teljesen el is lehessen zárni. Mivel ezeket a zsilipeket a helyhez és a kö­rülményekhez kellene igazítani, és azokat a helyeket, ahova építeni kell, csak a munkálatok so­rán lehet kijelölni, ezért sem ezek helyét, formáját, sem pedig költségét még megadni nem tudom. V. Mivel a tervezett ovális kiszélesedéseknél, amelyekről a II. és a IV. megjegyzésben szóltunk, újabb költségek merülnek fel, amelyekkel a csatorna költségeiről szóló kalkuláció során nem számoltunk, a leíráson kívül jegyzem csupán meg: azt a jövedelmet, ami a Sió folyó mocsarainak és a Zala ki­öntéseinek a kiszárításával keletkezik, ezekre a munkálatokra lehetne fordítani. Továbbá pusztán a munkálatok közben is adódnak olyan körülmények, amelyeket most még nem csak jósolni, de meg­határozni sem lehet, ezeknek ugyancsak nem várt költségvonzata lesz Erre az esetre gondolva min­dig célszerű, ha létezik egy alap, amelyből az ilyen jellegű kiadásokat fedezni lehet. Arról pedig, hogy ezek a kiadások valóban megtérüljenek, az elvégzett munka minősége gondoskodik. A költségeket a munkálatok szerint csoportosítottuk, ezért a VI., VIII., és a XI. táblázatok összevetésé­vel dolgoztuk ki a XII. táblázatot, a fentebb említett hármas terv figyelembevételével. Ezekhez a munkálatokhoz szükséges alapot pedig a visszahódított területek növeléséből hozzuk létre, amelynek gyarapodását a XIII. táblázat mutatja. Ha ezen a helyen a kiadásokat és a nyereséget ismét összevetjük, kiderül, hogy a munkálatokban érde­kelt méltóságos birtokos urak befektetése a háromféle tervnek megfelelően az alábbiak szerint alakul: Az I. tervben 115/17 A II. tervben 13 1/15 Alii. tervben 52 18/38 százalékot be kell fektetniük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom