Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
XII. Hajózás a Sió-csatornán
424 XII. HAJÓZÁS A SIÓ-CSATORNÁN tette volna még akkor is, hogy közben a vasútvonalak megépítése igen jelentős változásokat idézett elő az árufuvarozásban és a személyszállításban. A Sió-csatorna bővítése, amint azt az előbbiekben ismertettük, 1934-ig az akkori igényeknek megfelelően megvalósult, és Kilitinél hajókihúzó berendezést is létesítettek, hogy az 1-2 tonnás motoros hajókat és dereglyéket a Sióból eljuttathassák a siófoki kikötőbe. Az 1930-as években elterjedt vízitúrázás egyik kedvelt útvonala volt a Budapest-Szekszárd-Siófok (a Duna-Sió) víziút, amelyről Dornyay és Vigyázó (1934) útikalauzukban többek között a következőket írták: „ Különösebb nehézségei nincsenek, bár a keskeny Sión az ár ellen evezni mindenesetre fáradságosabb és több ügyességet is kíván, mint a Duna - rendes körülmények között... A Sión csaknem egész hosszában vontatni is lehet. A Dunán többnyire vitorla is használható, a Sión ellenben csak ritka kivételes esetekben... Nagyobb akadály csak egy van: a siófoki zsilip, mert ezt mindenképpen meg kell kerülni... A Sió mentén felfelé egymást érik a kisebb, nagyobb községek, puszták és más települések. A meder szabályozva van csaknem végig, de közepén itt-ott zátonyos. Vízállása sem megbízható, mert ha a balatoni zsilipet elzárják, a Kapos, a Kabóka és más mellékfolyók nem hordanak elég vizet beléje ahhoz, hogy a mélyebb merülésű csónakokat elbírja. Edz ugyan ritkán szokott megtörténni, mégis ajánlatos a biztosság kedvéért távbeszélőn felhívni Siófokon a kikötőfelügyelőséget, mert ez kérelemre többnyire a zsilip elzárása idejében is kész néhány napra több vizet engedni a mederbe... Siófokon a zsilip még nincs kamarával kiképezve, úgyhogy alatta partra kell szállani, azt szárazon körülményesen megkerülni és csak úgy lehet a fürdőtelep nagyszabású kikötőjébe jutni. Táborhelyek mindenütt akadnak. Siófokon a kikötőtől Ny-ra a m. kir. felügyelőség területén (engedélyt kérni!) van a legalkalmasabb hely. Fordított irányban jobban szeretik megtenni az utat, mert akkor a Sión gyorsabb a haladás." Az idézettekből nemcsak az tűnik ki, milyenek voltak az 1930- as évek közepén a vízitúrázási viszonyok, hanem az is, amiről nem történt említés, hogy a Sión való túrázás nem befolyásolta semmilyen formában a hajózást. Ebből arra lehet következtetni, hogy ebben az évtizedben a Sió hajóforgalma nem volt valami nagy. A Sió-csatornának a Dunától a Balatonig való közvetlen hajózhatóvá tétele az 1938-as, ún. „győri program” kapcsán került előtérbe. Amint azt az előzőekben említettük, voltak, akik tudni vélték, hogy 1940ben mintegy 300 ezer pengőt fognak erre a célra fordítani. A második világháború miatt ez a terv csak 1947-ben, a siófoki kamarazsilip megépítésével vált valóra, és ettől kezdve lehetett átzsilipeléssel a Sión a Balatonról a Dunáig, vagy a Dunáról a Balatonig hajózni. Gőzhajó kikötő Siófokon a két világháború közötti években (képeslap 1928)
