Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
XI. A Balaton vízállásának változásai a siófoki leeresztő-zsilip megépítésétől napjainkig
XI. A BALATON VÍZÁLLÁSÁNAK VÁLTOZÁSAI A SIÓFOKI LEERESZTŐ-ZSILIP MEGÉPÍTÉSÉTŐL... 417 2,35 métert tett ki, abban az időben, amikor a Balatonból a siófoki zsilipen keresztül elvileg 17-18 m3/s vízmennyiséget már le lehetett ereszteni. A vízállásnak a »0« pont alatti -42 cm-re csökkenését nem csupán a vízeresztés idézte elő, hanem a többéves katasztrofálisan aszályos időjárás, amit a Fertő-tó és a Velencei-tó kiszáradása is igazol. A +193 centiméteres vízállás-emelkedés viszont 80 m3/s vízemésztő-ké- pességű zsilippel és ennek megfelelő Sió-mederrel elkerülhető lett volna. Ennek a két szélsőséges víz- szintváltozási időszaknak szemléltetésére elkészítettük az 1863-1882 évek, és összehasonlításul az 1963-1982 évek vízállásának grafikonját, ami a 416. oldalon lévő ábrán látható. A grafikonon szembetűnően látszik a két időszak - amelyek között száz év az időkülönbség -, víz- szintingadozásainak eltérései. Az igen csapadékos 1960-as évek periódusának 1965. évi +113 cm-es vízállásmaximumra például 80 cm-rel kisebb, mint a hasonlóan csapadékos 1882. év vízállásmaximuma. Az 1863-1882 közötti időszakban bekövetkezett két szélsőséges vízállási periódust indokolt részletesebben is ismertetni, mivel ezekhez hasonló mértékűek és időtartamúak azóta sem fordultak elő. Cholnoky (1918) által publikált vízállás adatok azt mutatják, hogy a tó vízállása 1865. október 3-7. között süllyedt először a siófoki vízmérce »0« pontja alá. de azután november elejéig lassan +4 cm-ig emelkedett és egész novemberben ezen a szinten maradt. Decemberben ismét csökkenni kezdett a vízszint egészen a »0« pontig, majd 1866. januárjától április elejéig megint emelkedett +11 cm-ig. Erről a szintről május 25-én került újra »0« pont alá a víz, és ettől kezdve folyamatos csökkenéssel október elejéig -30 cm-re apadt a Balaton, s ezután kisebb ingadozással süllyedt a vízállás a november 30-i legalacsonyabb, -42 cni-es szintre. Az 1866-1867 fordulóján -33 cm-t mutatott a vízmérce és április 5-ig a »0« pont alatt maradt a vízszint, amikor 10 nap alatt +7 cm-re való emelkedés történt, de azután újbóli csökkenés következett be, és május közepétől ismét »0« pont alatt volt a vízállás, s az év végéig úgy is maradt. 1867-ben a legalacsonyabb vízállást, a -34 cm- t, szeptember 23. és október 2. között mérték. 1868-ban az év kezdetén még -20 cm volt a tó vízszintje, de gyorsan, február 15. után »0« pont fölé emelkedett, és májusban +34 cm-rel tetőzött, ezután is »0« pont fölött maradt, néhány november végi nap kivételével az év végéig. Az 1869. év +12 cm-es vízállással kezdődött, ami májusban az előző évhez hasonlóan +32 cm-ig emelkedett, augusztus 25-től pedig »0« pont alá süllyedt, és december közepéig maradt az alatt. 1870. január végétől október elejéig +20 és +45 cm között változott a vízállás, és 1870-1871 fordulóján mért +58 cm-es szint után, 1871. március 1-én elérte a +75 cm-t, majd a következő hónapban +93 cm-rel tetőzött, amivel lezárult ez a szélsőségesen alacsony vízállású periódus, amely tulajdonképpen január elejével már véget ért. Az előbbiek azt bizonyítják, hogy az igen száraz, meleg (aszályos) időjárási viszonyok mellett a téli hónapokban - ha csak csekély mértékben is - vízállás emelkedésre lehet számítani, a nyári vízszintcsökkenés viszont a szokásosnál nagyobb mértékű. A Balaton évi minimális és maximális vízállásai (1920-2005)
