Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
X. A Balaton vízszintjének szabályozása 1947–2003 között
X. A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA 1947-2003 KÖZÖTT 405 Az eddigieknél megbízhatóbb (pontosabb) párolgási adatokhoz való hozzájutásnak megvannak a tudományos alapjai, és modernebb eszköz- és műszerpark is létezik a mérések automatizálásának és számítógépes rögzítésének-feldolgozásának lehetőségével együtt, de ez igen nagy anyagi ráfordítást igényel. Amíg a megfelelő anyagi források nem állnak rendelkezésre, addig megelégedhetünk a párolgás mértékének megállapítására a jelenlegi módszerekkel, mivel kielégítik a vízszintszabályozás igényeit. A lefolyás (L), mint vízháztartási tényező a legkevésbé kérdéses eleme az utóbbi negyedszázadban a Balaton vízmérlegének. A víz csak a Sió-csatorna zsilipén folyhat le a Dunába, és az átbocsátód mennyiség a meglévő vízhozamgörbék alapján nagy pontossággal kiszámítható. Az 1864—1946 évek közötti időszakra vonatkozó lefolyással kapcsolatos problémákat a Balaton vízszintjének szabályozása az első, illetve a második siófoki zsilippel c. fejezetrészekben részletesen bemutattuk, a lefolyt vízmennyiségek időbeli adatsorai nélkül. Ennek az az oka, hogy a leeresztett vízmennyiségek adatai a vízrajzi adattárból egészen 1917-ig hiányoznak, de ha meglennének, akkor sem lehetne rájuk hagyatkozni, mint ahogyan Cholnoky (1918) sem tekintette őket megbízhatóaknak az alábbi indoklással: „A Sión leeresztett vízmennyiséget eddig egészen határozottan ismeretlennek kell feltennem, vagy legalább is nagyon közelítőleg ismeretesnek, mert, bár a vízállás a zsilip alatt ismeretes, a folyónak oly kicsi az esése, hogy az esésben beállott minimális változás máris lényeges változást okoz a vízmennyiségben. Ha déli szél fúj, megdagad a folyó a mé rezénél és kevesebb víz folyik át, mint amikor kicsiny vízállás van ... helyesebb volna a zsiliptáblák fölött mérni a lefolyó vízmennyiséget, figyelemmel mindig az alsó és felső vízszín különbségére.” Az 1917. és 1933. közötti időszakra vonatkozó adatok a Vízrajzi Évkönyv 1933. évi XXXV1I1. kötetében találhatók. Az 1921-1970 évekre vonatkozó vízeresztési eredményeket vízmérlegben is ellenőrzött adatként Baranyi (1975a) közölte, melyek közül az 1921-1958 évekre vonatkozóak néhány kivételével megegyeznek Szesztay (1962) által közölt és a vízmérlegben nem módosított adatokkal. Az adatok ellenőrzése és módosítása Baranyi szerint a következők miatt volt indokolt: „A Balatonból történő lefolyást (L) a Sió-csatornán lévő zsilip észlelési adatai, továbbá a zsilip vízemésztésének meghatározására végzett vízhozammérési adatok, valamint a zsilip vízhozamgörbéinek felhasználásával határozták meg. A szakmai irodalomban megtalálható Fazekas Károly (1954) adatsora 1921-1952 évekre, ezt az adatsort egészítette ki és vette át Szesztay Károly (1962) is. A kiadványban közölt adatsort ellenőriztük a Vízrajzi Évkönyvben közölt adatokkal, továbbá a Vízrajzi Adattárban lévő eredeti havi vízállásjelentésekben lévő adatokkal, és azt találtuk, hogy az adatok több helyen hibásak, pontatlanok, ezért vizsgálatainkhoz ezeket nem vettük át, hanem újból ösz- szeállítottuk a leeresztés adatait. Az 1921-1933 évekre a lefolyásadatokat a Vízrajzi Évkönyvből írtuk ki, 1934-téíl 1958-ig az eredeti vízeresztési adatokat használtuk fel (ezek számítási módját nem ismerjük). Az adatokat az alsóbb szelvényben (Siófok, Siójut) lévő vízmércék vízállás- és vízhozamadataival ellenőriztük. 1959-téíl a vízeresztési a Sió-zsilip észlelési adatai, Filep Lajos vízhozamgörbéi, illetve Muszkalay László által szerkesztett vízhozamgörbék segítségével határozták meg. Erre az időszakra az adatokat a Balatoni Vízügyi Kirendeltségtől vettük át. A havi lefolyásadatok közül néhányat a vízmérleg számításnál módosítottuk, a táblázat a módosított culatokat tartalmazza. A havi lefolyásadatokat terhelő hiba véleményünk szerint ±10 mm alatt van, néhány esetben azonban, amikor az észlelési adatok hiányosak voltak, a hiba ennek többszöröse is lehet. A nulla vízeresztés a tó lefolyástalan állapotát jelzi, ami egyes években több hónapig is tartott. 1921-1922-ben vízszintszabályozási szempontból túlzott vízeresz- tések voltak, 1947-ben pedig a Sió-zsilip újjáépítése miatt tartósan szünetelt a vízeresztés. Néhány havi vízeresztési adat (1942), figyelembe véve a Sió-csatorna leeresztő kapacitását, túlzottan nagynak tűnik. ” Az idézetből arra lehet következtetni, hogy a lefolyási adatok egészen az 1970-es évek elejéig hibákkal és pontatlanságokkal terheltek, illetve „rekonstruáltak”, s ezért csak ezek figyelembe vételével kezelhetők.
