Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
X. A Balaton vízszintjének szabályozása 1947–2003 között
X. A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA 1947-2003 KÖZÖTT 399 kintetében a legfeltűnőbb különbség Keszthely esetében, ahol az 1998. évi csapadék 793 mm összegnek kevesebb, mint a felét tette ki a 2000. évi 367 mm-nyi mennyiség. (Itt jegyezzük meg, hogy Keszthelyen eddig a legtöbb csapadékot 1940-ben mérték; 1134 mm-t, az eddigi legkevesebbet pedig 2000-ben). A csapadék területi eloszlásának, időbeni változásainak most bemutatott nagymértékű eltéréseiből következik, hogy vannak olyan meteorológiai jelenségek és kölcsönhatások, amelyeket a tóra hulló csapadékszámításoknál figyelembe vett havi átlagértékek elfednek, illetve a területi átlagok nem tükröznek. Ezek olyan tényezők, amelyek ± 10 mm-nél nagyobb hibákat is előidézhetnek, s amelyek elsősorban a késő tavaszi és a nyári időjárással függnek össze. Példaként említjük a Keszthelyi-medencét körbevevő négy csapadékmérő állomás 2000. július havi adatait, amelyeknek számtani átlaga elvileg a 38 km2 területű medencére hullott csapadékmennyiséget jelenti. Az állomások légvonalban 4, 4,8, 8, 9,2 és 10,5 km távolságban vannak egymástól, a 2000. július havi csapadékadataik között mégis igen jelentős különbségek vannak. Keszthelyen 59,0 mm, a tőle 4 km-re lévő Fenékpusztán 86,1 mm, mindkettőjüktől 9-10 km-re fekvő Balatongyörökön 132,6 mm, és Balatonkeresztúron 73,9 mm csapadékot méltek. Ha a Keszthely-Fenékpuszta és Balatongyörök-Balatonkeresztúr közötti távolságnál 27,1 mm, illetve 58,7 mm különbség volt, akkor feltételezhető, hogy Gyenesdiás—Balatonberény vonalában az öböl közepén is az előbbiektől hasonló mértékben eltérő mértékű csapadékot mértek volna, ha lett volna a tóban felállított csapadékmérő automata. Ez a probléma a többi tómedencére is érvényes, különösen pedig a Keleti-medencére, melynek felülete közel ötszöröse a Keszthelyinek. Ezzel kapcsolatban szólunk arról a július és augusztus hónapokban előforduló jelenségről, amit a vízen tartózkodók nemegyszer észleltek, hogy a tó víztükrére helyenként több eső esik, mint a part menti területekre, s ami azt jelenti, hogy az így lehullott csapadéktöbbletet nem regisztrálják a csapadékmérő állomások. Ezt a jelenséget elsősorban a Keleti-medencének Balatonalmádi és Siófok vonalába eső részen lehet megfigyelni, ahol nyáron előfordulhat, hogy mintegy 40-50 km2-nyi területre egymásfél óra alatt 20-25 mm eső zúdul úgy, hogy a Balatonalmádi és Alsóörs közötti partszakaszra feleannyi eső esik, ugyanakkor a szemben fekvő Balatonszabadi-Siófoki partrész szárazon marad. Az ilyen esemény az északnyugatról betörő zivatarok idején jön létre, amikor a szárazföld fölött kialakult zivatargóc „rácsúszik” a Balatonra és kihull belőle a csapadék, mielőtt elérné a déli partot. (Nyáron a Balaton víztükre fölötti konvektiv áramlások - amint ezt a meteorológiai kutatások bizonyították - nem hoznak létre zivatarokat.) Mivel a tavon nincsenek csapadékmérések, csak igen hozzávetőlegesen lehet megbecsülni, hogy mennyi csapadék juthat ilyenkor a tóba. Ha abból indulunk ki, hogy 1 km2-re hulló 1 mm-nyi csapadék 1000 m3-rel egyenlő, akkor egy- egy ilyen esetben akár 1,2 millió köbméter vízzel is gyarapodhat a Balaton vízkészlete. Ez az egész víztömeghez képest elenyésző, de mégis jelentősége lehet vízháztartási szempontból, hiszen az 1,2 millió m3 a tó egész felületére vetítve 2 mm-nek, a Keleti-medence felületére vonatkoztatva pedig több mint 5 mm-nek felel meg. Véleményünk szerint a csapadék területi és időbeli eloszlásával kapcsolatos problémák vitathatóvá teszik a késő tavasztól kora őszig tartó időszak mérési adataiból kapott havi csapadékadatok átlagait. Mégis el kell fogadni azokat, mivel ha lehetséges lenne is a tóba legalább 10 csapadékmérőt telepíteni, akkor is 20-25 évre lenne szükség ahhoz, hogy a korrekciókhoz elegendő adat álljon rendelkezésre. A csapadék területi és évszakok szerinti megoszlását illetően is tudomásul kell venni, hogy az adatok idősorától, valamint azok hosszától függően változnak a csapadékátlagok és az évszakos arányok. Réthly Antal (1938) „A Balaton éghajlata ” c. írásában többek között a következőket közölte, hogy „A közelmúltban állapította meg dr. Hajósy Ferenc, csapadéktérképei alapján, hogy a Balaton párolgó felülete mellett kevesebb a csapadék, mint az attól nagyobb távolságban lévő, a Balatont környező vidéken. Ez a megállapítás is ellene mond annak az állításnak, hogy a vízfelületek párolgásukkal növelnék az esőt. A Balaton nyugati felében már 710 mm (Keszthely) az évi csapadékösszeg. Keleten azonban lecsökken 571 mm-re (Balatonalmádi) a 30 éves átlagban. Még jellemzőbb nyáron ez az ellentét, mert amíg Keszthelynek átlagban 232 mm esője van, addig Balatonalmádinak csak 168 mm.” Megjegyezzük, hogy az idézetben szereplő 710 mm-es keszthelyi évi átlaggal szemben PÉczely (1974) az 1931-1960 közötti- szintén 30 éves - időszakra átlagként 687 mm-t közölt.
