Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
X. A Balaton vízszintjének szabályozása 1947–2003 között
396 X. A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA 1947-2003 KÖZÖTT akkor csökken (a tó apad). A tényleges vízkészlet-változást a leeresztési és a hasznosításra kivett víz- mennyiség, illetve a tóniederben történő tározás határozza meg. A Balaton vízháztartásának egyes elemeit és ezek összefüggéseit a 20. században több alkalommal vizsgálták a kutatók. Laczay (1976) szerint „A tó első vízháztartási mérlegeit az 1921-58. évekre Szesztay Károly (1962) készítette el és vizsgálta a vízgyűjtő vízháztartási mérlegeit is. Szesztay adatainak ellenőrzése, részbeni átvétele és az adatsor 1970-ig történő kiegészítése alapján készítette el Baranyi S. (1975a) a tó 1921-1970. évi vízháztartási mérlegét. A vízháztartási tényezők számított sokévi átlagértékei (mm) a következők: 1921-58 1921-70 csapadék 628 633 hozzáfolyás 890 954 párolgás 901 902 lefolyás 617 681 készletváltozás + 1 +4 természetes készletváltozás +617 +685 A felhasznált alapadatok összeállításának, ellenőrzésének, javításának módját Baranyi (1975a) részletesen ismerteti. Összefoglalóan megállapítható, hogy még a legújabb számításokhoz sem álltak rendelkezésre olyan mennyiségű és minőségű alapadatok, amelyek a vízmérlegek szabatos meghatározására alkalmasak lettek volna. így például a hozzáfolyást - Szesztaytól eltérően — a havi vízmérleg egyenletéből kifejezve, számítással határozták meg, ahol adatok hiányában a vízkivételeket is kénytelenek voltak elhanyagolni. Ugyancsak közvetett úton, az ún. Meyer-képlettel számították...a párolgást is. A vízmérlegszámítás elvégzése után a Balaton párolgásának meghatározására új empirikus képletet vezettek le...siófoki zsilipen történő lefolyás adatait 1921- től újra ellenőrizték, és új adatsort állítottak össze. A vízkivételek adatai általában csak az 1960-as évektől ismertek, ezért azokat az 50 éves vízmérleg összeállításánál nem vették figyelembe. Az 1959-70. évekre vonatkozó havi vízkészletváltozásokat a vízállásadatokból, Szesztayval azonos módon határozták meg, majd a teljes adatsort ellenőrizték és javították ... alapadatrendszer ... összeállítása után 1921-70. évek minden hónapjára kiszámították a vízháztartási mérlegegyenlegből a hozzáfolyást. Az eredmények gondos mérlegelése alapján -figyelembe véve a Zalára rendelkezésre álló vízállás- és vízhozamadatokat is - a hozzáfolyást, a párolgást, néhány esetben a lefolyást és a vízkészletváltozást addig módosították, míg a mérleg egyensúlyának fenntartása mellett értelemszerű adatokat kaptak. A javítás módja eltér Szesztay módszerétől, ahol a hibát szokásos módon, az egyes tagok nagyságának arányában valamennyi tagra szétosztották, tehát a viszonylag megbízhatóbb értékű tagokra is.” Szesztay Károlynak (1962) az 1921-1958. évekre, Baranyi Sándornak (1975a) pedig az 1921—1970. évekre számított vízháztartási éves átlagértékei közül az utóbbi nem tér el lényegesen a VITUKI (1986) tanulmányában397 lévő adatoktól. Nagyobb viszont az eltérés Baranyi Sándor és Csuka József (1982) 1971 — 1980 közötti évekre közreadott, valamint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság évi jelentéseinek adatai alapján az 1971-1995 közötti időszakra számított évi átlagok között. Az eltérések egyrészt abból adódnak, hogy a számításokhoz nem volt, és tegyük hozzá: ma sincs megfelelő mennyiségű megbízhatóan pontos alapadat, másrészt az adatsorok eltérő hosszúságú idősorokra vonatkoztak, s ezért különböző időjárási periódusok alapadatait tartalmazták. Ez pedig azt jelenti, hogy a balatoni vízháztartási ismeretek terén az elmúlt száz évben elért eredmények ellenére még mindig van néhány megoldásra váró probléma. Ezeket a VITUKI kutatási szintézis-je397 VITUKI (1986): „A Balaton vízháztartási mérlegkészítésének fejlesztéseTémaszám: 7612/1/25.
