Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
IX. Új zsilipek építése Siófokon. A Sió-csatorna bővítése és karbantartása 1947–2002 között
A HARMADIK SIÓFOKI VÍZLEERESZTŐ- ÉS AZ ELSŐ HAJÓZSILIP ... ÉPÍTÉSE 377 szélesebb helyén 50 in széles, végig függőleges partfalú teherkikötőt a nyár folyamán teljesen befejezte. A teherkikötőhöz csatlakozóan építették ki 1947-ben a 40 m széles és kereken 100 m hosszú halászkikötőt, melynek 30 m hosszúságban a partját ugyanolyan függőleges partfallal látták el, mint ami a teherkikötőt szegélyezi. A part többi része rézsűs kivitelben kőburkolattal készült. A halászkikötő létesítése lehetővé tette, hogy a halászhajók a Balatonról átzsilipelés nélkül jussanak el a halásztelephez. Az 1947. évi munkálatok befejező szakaszában került sor a siófoki vasúti és közúti híd-provizóriu- mok építésére. A vasúti híd esetében a máglya alapra rakott híd-provizórium helyett cölöpjármokra épített hengerelt főtartókból álló félállandó hidat építettek, amelynek alsó éle a régi, állandó vasúti híd alsó élével volt egy magasságban, s így a dunai hajók áthaladhattak alatta. A közúti híd teljesen megakadályozta a hajózást, ezért szintén át kellett alakítani. A faszerkezetű, nagy terhelésre méretezett híd fa főtartóinak középső részét vastartókkal cserélték ki, s a nyílás közepén lévő járom helyett két jármot helyeztek el úgy, hogy a kettő között szükség esetén a hajózást le lehetett bonyolítani. A régi siófoki Sió-zsilipet az 1945-ben beépített vasbeton elzárófallal, és a régebben levert biztosító vasszádfallal együtt kellett eltávolítani. A bontást kézi és sűrített levegős szerszámokkal végezték elsősorban, de néha robbantásra is szükség volt. A Sió felső-torkolati műveinek építkezései iránt kezdettől fogva érdeklődést tanúsított a sajtó, különösen pedig a háború után 1947-ben, amikor a leglátványosabb munkákat végezték. Kanyar (1989) szerint a fővárosi újságírók a Sió-csatorna munkálatait amerikai méretűnek tartották, és ami a munka szervezettségét, dinamikáját, koncentráltságát illeti, ebben nem is nagyon tévedtek. A Független Magyarország 1947. július 13-i számában arról tudósított, hogy előző napon Dinnyés Lajos miniszterelnök megtekintette a Siócsatorna építését, ami azért is érdekes esemény volt, mert tíz évvel korábban kisgazda országgyűlési képviselőként ő írt és jelentetett meg egy pamfletét a Dunavölgyi Főcsatornáról „Atokcsatoma ” címen. A Reggel című lap 1947. szeptember 15-i számában azt adta hírül az országnak, hogy Takács Ferenc földművelésügyi államtitkár megnyitotta a 12 milliós költséggel épült Sió-csatornát, ami ebben a formában nem volt igaz, mert ő a miniszter nevében a beruházóktól átvette az elkészült műveket, amelyek nem 12, hanem - FIock (1948) szerint - összesen mintegy 27 millió forintjába kerültek az államnak. A művek felavatására, a Balatonról a Dunára, illetve a Dunától a Balatonig hajózható Sió-csatorna ünnepélyes megnyitására Tildy Zoltán köztársasági elnök jelenlétében került sor, 1947. szeptember 22-én, amikor az újságokban megjelent tudósítások szerint a Balatonról egész hajóraj indult a Sió-csatornán át Budapestre, az egyik hajó fedélzetén a köztársasági elnökkel. A hajózsilip üzembe helyezése a Sió-csatornán való hajózás megindulása után rövid idő alatt kiderült, hogy a közúti híd az átalakítás után is akadályozza a hajózást, ezért 1948-ban három hónap alatt egy új, végleges vasbeton hidat építettek megfelelő űrszelvénnyel. Az új hidat 1948. augusztus 8-án avatták fel és adták át a forgalomnak. Tulajdonképpen ezzel vált igazán lehetségessé a hajózsilip használata az 1000-1200 tonnás hajók számára is. A siófoki vasúti és közúti híd 1947. évi újjáépítése (Csillag József festménye)
