Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
362 VIII. A SIÓ-ZSILIP KARBANTARTÁSI ÉS A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSI ... MUNKÁLATAI... Dencz Ákos 1937. május 19-i számában „Balaton vízállása” c. cikkben írta, hogy „...a Balatonnak vízállása 1861 óta nem emelkedett olyan rohamosan, mint jelenleg... e sorok ideje írásakor 118 cm... Házaink, villáink víz alatt vannak, falaik átnedvesedtek." A következő cikk 1937. december 18-án ugyancsak az ő tollából származott, „A Balaton vízállása erősen emelkedik" címmel. Egy héttel később látott napvilágot a hetilapban Reischl Richard384 „A Balaton magas vízállása” c. írása, amelyben többek között azt írta, hogy az esőzések miatt csapadékból „...január 1-től a mai napig 1000 mm-t jegyeztek a keszthelyi meteorológiai állomáson...”, és hogy „a Balaton feles vize, amely már majdnem 1 méterrel haladja meg a normális nívót." A ,,feles” vízzel kapcsolatban még megjegyezte, hogy „Sajnos a Sió-csatorna, melynek 50 másodperc köbméter [sic!] befogadására való kiépítését, az akkori földmívelésügyi kormány még 1910-re ígérte, még most sem tudja azt a víztömeget befogadni.” A következő cikk december 29-én „A Balaton vízállásának problémája" címmel megpróbálta bemutatni, hogy a tó vízállása a különböző érdekek alapján nem ítélhető meg egyértelműen, és a tó vízállását a zsilip kezelésén kívül még más természeti tényezők is befolyásolják. 1938. január 5-i számában a lap „A magas vízállás miatt úgy élünk, mint a mezei ürgék" címmel megjelent, a helyzetet jól szemléltető írásában a partszélre települt nyaralótelkek tulajdonosainak magas vízállás miatti panaszait mutatta be, amire mintegy válaszként január 19-én a Kurír közölte Sziklay János „Partvédelem és a Balaton áradása” c. cikkét, amiben a következőket írta egyebek között: „Hetven év óta megtanulhatták volna a Balaton iránt érdeklődők...,hogy a Balatonnak is vannak a csapadékviszonyoktól függő periódusai. Ezek nem is olyan nagyok, és rendkívüliek... a Genfi tavon például tavasz- szal két méter különbség is van a víz magasságában. Amint a Balaton rendkívüli apadása miatt... tapasztalatom szerint a szárazabb 1885-1886-os években is alaptalanul vádolták az akkor még kisebb Sió-csatornát, úgy a nagyobb és rendezettebb sem mentesítheti a Balatont... Ha valamely érdekeltség nem akart teret engedni a Balaton természetes »játékának«, akkor nincs más módja, mint a partépítés.” De cikke cégén Sziklay megjegyezte: „Ne bocsássuk le könnyelműen azt a vizet, amelyre még nagy szüksége lehet száraz nyáron a fürdőknek is, a hajóknak is, de még a halnak is.” 1938. február 9-én „Illetékes hely a Balaton magas vízállásáról” címmel szerkesztőségi cikk jelent meg a lapban, amelyben közölték, hogy „január 4-én a Balaton vízállása a siófoki mércén mérve 104 cm a »0« víz felett volt, ami kereken 25 cm-rel magasabb a normálisnál. Téves..., hogy a Balaton feles vize már majdnem 1 méterrel haladja meg a normális nívót.” A cikkben még közölték azt is, hogy „1937-ben a víz mindössze 120 cm-ig emelkedett a »0« víz fölé, és hogy 1937-ben 800 millió köbméter vizet eresztettek le a Sión, az 1936. évi 471 és az 1935. évi 128 millió köbméterrel szemben... Most a Sión állandóan 50 köbméter folyik le másodperczenkén t. ’ ’ Ezekkel az adatokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy Baranyi (1975a) „A Balaton hidrológiai jellemzői 1921-1970” c. munkájában közölt adatok szerint a tó havi közepes vízállása 1938 januárjában +102 cm, februárban +100 cm volt és a február havi vízháztartási tényezők a következőképpen alakultak: a tóra hulló csapadék 5 mm (!), a hozzáfolyás 132 mm, a párolgás 19 mm, a lefolyás 199 mm volt, s ezeknek alapján 81 mm-rel kellett volna csökkenni a vízállásnak. Ezzel szemben a két hónap közepes vízállásadata között 20 mm a különbség, mutatva, hogy az egyes vízháztartási tényezők becsült értékei eltértek a valós állapottól. (Baranyi lefolyásadatai egyébként megegyeznek a szerkesztőségi cikkben közölt adatokkal.) Két héttel később a Balatoni Kurír Cholnoky Jenőnek „A Balaton vízállása” c. cikkét közölte, amelyben az akkor 68 éves tudós az 1938-as balatoni áradás kapcsán többek közt az alábbiakat írta: „Már Mária Terézia idején hangzottak el panaszok a Balaton vízállásainak kártevő változásai miatt... úgy akartak segíteni a bajon, hogy az egész Balatont egyszerűen lecsapolják... Krieger Sámuel mérnököt bízták a terv elkészítésével. 384 Reischl Richard 1876-ban született és 1944 augusztus 9-én halt meg Keszthelyen. Középiskolába Keszthelyen járt és ott végezte el a Gazdasági Akadémiát, tehát főiskolai végzettségű volt és széleskörű természettudományos ismeretekkel rendelkezett. Az első világháború előtt Balatonhídvégen gazdálkodott, 1921-ben nemzetgyűlési képviselővé választották, és még két további országgyűlési ciklusban megtartotta mandátumát. Rendszeresen jelentek meg írásai a helyi lapokban és különböző folyóiratokban. így pl. nyílt levelejelent meg 1937 ápr. 30-i Zalamegyei Újságban „Sorozatos bajokat okozott a Zala alsó folyásának szabályozása” címmel és ugyanezen napon a „Kiszáradt a Balaton Keszthelyi öble" c. írása a Zalai Közlönyben. Az Új Somogy 1937. május 2-i számában pedig azt fejtegette, hogy „Eliszaposodásfenyegeti a Balaton somogyi partját.”
