Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
342 VIII. A SIÓ-ZSILIP KARBANTARTÁSI ÉS A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSI... MUNKÁLATAI... 8. A szigligeti öböl elgátolása, lecsapolása. 9. A kékkúti medenczének halastóvá való átalakítása. 10. A kenesi magaspartoknak további omlások, rogy ások, suvadások ellen való biztosítása. Ilyen rendezés esetén a tó hosszú időre a legkellemesebb nyaraló- és üdülőhelyek czentruma lesz.” Cholnoky idézett álláspontjának és javaslatainak nem volt visszhangja, az illetékesek nem érdeklődtek utána. 1918 után bővítés címén inkább csak mederigazítási munkákat végeztek a Sió Siófok-Jut közötti szakaszán, kijavítva az 1916-1918 közötti nagy vízeresztések nyomán bekövetkezett rongálódásokat, s eltávolítva a zátonyokat. A kiásott csatorna vízeresztő képessége e munkák nyomán nem változott; H/wall A Endre (1931) szerint „...ebben az időben még csak 15-20 m3 emésztőképességű volt...”. Az első világháború utáni évek gazdasági körülményei nem tették lehetővé a Sió-csatorna bővítését 50 m3/s vízlevezető képességűre, de a tó 1916-1917. évi nagy áradását öt év múlva követő rendkívüli mértékű apadás ismét ráirányította a figyelmet a bővítés ügyének országos jelentőségére. 1922 nyarán, amikor második éve süllyedt a tó vízállása a siófoki vízmérce »0« pontja alá több mint 25 centiméterrel, külön nemzetgyűlési bizottság foglalkozott a Balaton vízállása és a Sió-csatornán történő vízeresztés közötti összefüggés vizsgálatával. A vizsgálat eredményéről és a helyzet korabeli megítéléséből Buday Dezső nemzetgyűlési képviselőnek a Szózat c. napilap 1922. július 28-i számában megjelent írása tájékoztatta a közönséget igen tárgyilagosan és szakszerűen. Többek között a következőket írta: „A Balaton vízállása a régebbi múltban csupán a nagy és igen nagy vízállások esetén képezte diskusszió tárgyát, mert a Balaton árvizei igen nagy és közvetlenül látható károkat okoztak. Ezek a káros nagy vízállások kétszerié gyakrabban jelentkeztek, mint a kis vízállások. Míg a Balaton árvizei ellen régen-régen és ismételten följajdult az érdekeltség, addig a kis vízállások miatt, főleg 1915. év előtt alig hangzott el panasz, de nem azért, mert ilyenek nem voltak, hanem mert a kis vízállások közvetlenül szemlélhető károkat nem okoztak, inkább csak mint a fürdőzőkre kényelmetlen jelenségek adtak okot a panaszra. Egyes években az igen kis vízállás széles partsávokat változtatott ingovánnyá... a kormány elsősorban a Balaton árvizei ellen való védelemmel foglalkozott és megoldásul közmegnyugvásra a 112 km hosszú Sió szabályozását, illetőleg a Sió-csatorna létesítését határozta el. A munkát még 1915-ben megindította, de mind máig befejeznie nem sikerült, főleg a háború és ma a pénzhiány miatt...az 1922. évi július 21-én Siófokon és a siófoki zsilipnél eljárt parlamenti bizottság beható és szakszerű tanácskozása folyamán megállapítást nyert, hogy a Sió-csatorna a felső torkolatában létesített két 3,0 méter széles nyílású zsilip útján a Balaton árvizének levezetésére a mai méreteiben (18 méter fenékszélesség és 1:1 arányú rézsű) csak részben felel meg, mert nem bír a kívánatos és másodperczenként 50 köbméter víz emésztésére alkalmas mérettel, holott a Balaton rendkívüli árvizeinek levezetése ilyen teljesítőképességet igényel. A Sió-csatorna tehát kibővítendő. A munkálatok a legerélyesebben folytatandók, hogy a Sió-zsilip kezelősége megnyugvással tárolhassa a Balaton árvizeit a siófoki mérczén olvasható +0,60- 0,80 méter magasságig, a mivel a kis vizek ellenszerét is kezünkbe kerítettük, mert tavasszal kellő mennyiségben tárolt balatoni nagy vizek a nyár folyamán beálló párolgásból eredő nagyfokú apadást ellensúlyozhatják... a párolgás méreteire nézve... hitelesen megállapított..., hogy a Balaton a párolgás révén másodperczenként 35 köbméter vizet veszít. Világos, hogy ehhez képest a Sió-zsilipen lebocsátott másodperczenként 1 köbméter vízmennyiség elenyészően csekély és miután ezzel a vízmennyiséggel a Sió-érdekeltség minimális igényén kívül a Sió munkálatok folytatását is lehetővé tesz- szük, kétségtelen, hogy ezt a mennyiséget le kell bocsátanunk ma is. Ilyenformán a Balaton másodperczenként 36 köbméter vizet veszít. Ennek pótlására a Zala patak hoz jelenleg másodpercenként 8 köbméter vizet, a veszprémi vizek pedig 1,5 köbmétert, kereken 10 köbméter az összes hozzáfolyás és így a még hiányzó 26 köbmétert egyelőre a jó Istentől kell várnunk csapadék alakjában. A szemle keretében és napján megállapítást nyert, hogy a Balaton vízállása a siófoki mérczén +0,09 m. volt, tehát a 0 víz fölött 9 cm. holott 1866-ban -0,41 m. volt a vízállás, vagyis 1866-ban 50 centiméterrel kisebb volt a Balaton vízszine a mai vízszinnél... a Balaton eddig ész
