Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
338 VIII. A SIÓ-ZSILIP KARBANTARTÁSI ÉS A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSI ... MUNKÁLATAI... naszkodni, s persze minden felvilágosítás hiábavaló volt, megint és a zsilipet és a csatornát okolták.” A 1903. évi vízállásadatokat tekintve ez az apadás a fürdőidényben korántsem volt drámainak mondható. A tó vízállása 1903-ban a január 16-25. közötti +70 cm-ről május 5-ig +100 cm-re emelkedett, s ettől kezdve folyamatosan csökkent az augusztus 15-i +61 cm szintre, majd tovább süllyedt október végéig, amikor az azévi legalacsonyabb +36 cm-es szintet érte el. Ez a 64 cm-t kitevő vízszint- változás azért váltott ki panaszt, mert a part menti nyaralók és strandok tulajdonosai az előző 6-7 évben ennél jóval magasabb nyári vízálláshoz és kisebb vízszintingadozáshoz szoktak hozzá. A panasz egyúttal azt is jelentette, hogy 1890-1900 között végérvényesen megváltozott a Balaton vízszintjének szabályozására való törekvés fő indoka; a mocsaras területek lecsapolásával nyerhető rétek, legelők helyett a nyaralók és fürdőtelepek számára kedvező vízszint biztosítása vált a fő célkitűzéssé. A Balaton vízállása az 1903-at követő tíz évben csak 1906-ban és 1907-ben emelkedett +100 cm fölé és négyszer csökkent +40 és +50 cm közé. A magas vízállás csak 1906-ban okozott rövid ideig problémát, amikor +122 cm-ig emelkedett a víz. A Sió-csatorna bővítését és szabályozását ezért ebben az időszakban nem az aktuális vízállásproblémák, hanem azok az új törekvések határozták meg, amelyek szerint a csatornát Siófok és a Kapos torkolata között legalább 50 m3/s-re, az alatt pedig 90m7s-re kell bővíteni ahhoz, hogy az áradó Balaton vize levezethető, a tó vízállása szabályozható, a csatorna hajózható legyen. A mederbővítés és vízfolyás-szabályozás így bekerült a vízi utak fejlesztését és a vízmosások megkötését szolgáló programba, amelyet az 1908. évi XLIX. te.-ben törvényerőre emeltek. A Sió-csatorna mederbővítési munkálatai végül öt évvel később, 1913-ban kezdődtek el, a kiliti vasúti hídtól lefelé. Ezeknek a munkálatoknak az indokairól, terveiről és kezdetéről László Domokos (1914) a következőket írta „A Sió medrének kibó'vítése” c. dolgozatában: „A Sió-csatorna jelentó'sége a Balaton kultuszának újabbkori fejlődésével jutott előtérbe... a Kapos-torko- lat alatti meder 90 m3 víztömeget vezethet másokpercenkint, tehát ez alábbi meder kibővítés nélkül képes a Balatonból lebocsátott 50 köbméternyi vizen kívül... a Kapos nagy vizének elvezetésére is. A Sió-meder kibővítésével a siómenti területek gazdaságos lecsapolását is biztosítani kell... kívánatos, hogy a levezetett másodpercenkint 50 m3-nyi legnagyobb víz színe a parti területek színe alatt legalább 0,80 m mélyen maradjon... mederbővítéssel kapcsolatos... a hajózás lehetővé tétele. A mederbővítés a hajózás szükségletét akkor elégíti ki, ha mindenütt legalább 2,10 méternyi vízmélység és két, 650 tonnás hajó kitereléséhez szükséges 18,0 méternyi szabad fenékszélesség rendelkezésre áll,... A 2,10 méternyi vízmélység előállításához..■ a Balatonból időnkint lebocsátható víz, korlátolt mennyisége miatt külön berendezések szükségesek. Ekként a hajózás kérdését csak később, csegés duzzasztózsilipek beépítésével és más külön műszaki munkálatok keretében lehet megoldani. A duzzasztózsilipek elhelyezésére és méreteire nézve majd csak a részletes tervezés folyamán lehet megállapítani. ...a Balatontól a Dunáig összesen 10 zsilipre lenne szükség, melyek között a legfelső, a siófoki zsilip Vedersoros kotróval bővítik a Sió-csatorna medrét a századforduló után
