Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A MÁSODIK SIÓFOKI SIÓ-ZSILIP ÉPÍTÉSE 329 álló zsilipőrházat az udvarával együtt bekerítve. Az épület takaros lehetett, mert 3128 forint 99 kr.-ba került a földmívelésügyi minisztériumnak, amit az a „sürgős állami munkálatok” rovat terhére finanszírozott. Később, 1896-ban a miniszter engedélyezte, hogy 692 forint 32 kr.-ért a zsilipőrházat egy irodahelyiséggel kibővítsék. A zsilipőri állást már 1894-ben pályázat útján betöltötték, s ezzel a Déli Vasút zsilipkezelési kötelezettsége megszűnt. Első ízben Rózsa István rétmester kapta meg az állást, aki közvetlenül Józsa László miniszteri biztosnak volt alárendelve. A második siófoki-zsilipen az 1895. március 11-i mérések szerint maximálisan 50 m3 vizet lehetett átengedni másodpercenként. Ezt a zsilipkapacitást Cholnoky (1918) saját mérései alapján nem tartotta reálisnak. A következőket írta a zsilip teljesítőképességéről: „ 1894. április 12-én nagy gonddal vízmennyiség mérést végeztem a Sió- csatornában a zsilip alatt. A felsó' zsilip-mércze állása 2,88 m, az alsó zsilip-mércze állása 2,67 m volt. A zsilip nem volt teljesen nyitva. A Sió völgyében nagy árvíz volt. A lefolyó vízmennyiség 14,67 m-Vs 1895. április 13-án megismételtem a mérést. A felső' zsilip-mércze is, meg az alsó is 2,85 m-t mutatott, a csatornán 1 km-rel alább fekvő mércze állása 1,62 m volt. A lefolyó vízmennyiség 19,66 m3/s Minden el volt öntve a csatorna mentén. Ennél kedvezőbb helyzetet lehetetlen lett volna előállítani. A csatorna emésztőképességét ennélfogva akkor maximálisan 20 m3/s-ra tettem. 1898-ban és 1899-ben igen szép, magas nívójú tudományos vitatkozás indult meg Erdős Ferencz és Józsa László mérnökök között, a Mérnök- és Építész-Egylet ülésein és Közlönyében. Ebben a vitában Erdős módot keres arra, hogy ha a Siót meghagyjuk 24 m3/s vízemésztőképességűnek, mégis lehessen vele a Balaton vízállását úgy szabályozni, hogy az a megengedett maximális vízállás fölé ne emelkedjen, és a megengedett minimális alá ne süllyedjen. A meteorológiai állomások párolgásméréseit veszi alapul abban a meggyőződésében, hogy ha ezek az adatok nem is egyenlők a tó felszínéről történt valódi elpárolgással, de mégis mindig arányosak velük. Eltekintve attól, hogy ez a feltevés nem állja meg a helyét, több olyan kisebb szuppoczicíót és középértéket is kellett felvennie, amelyek számításait labilissá teszik. Józsa vele szemben a tóban magasabb vízállást kíván, mert a berkek az előírt középvízálláskor sem csapolhatok le, de a nagy árvízveszedelmek kikerülésére a Sió kibővítését sürgeti... Későbbi tapasztalatok teljesen igazolni látszanak Józsa felfogását. 1900-ban megin t nagyon megáradt a Bala ton s megint kezdtek az érdekeltek panaszkodni. Ekkor a »Balatonvidék« ez. keszthelyi hetilap június 3-i, 22. számában »A Balaton szabályozásáról« megnyugtató czikket írtam, reámutatva arra, hogy ne okolják a Siót meg a zsilipet, mert azzal nem lehet a Balatont szabályozni. Szóról szóra így írtam: »Nevetséges tehát a zsilipre támaszkodni, amikor nem akarunk árvizet a tóban. Az a zsilip egyáltalában nem alkalmas erre. De nem a zsilip ám a hibás, hanem a csatorna maga, mert szűk és kicsiny az esése.« Erre a kijelentésemre Józsa László. .. azzal válaszol, hogy igenis a zsilip 50 m3-t képes levezetni, tehát nincs igazam, de maga is beismeri, hogy legfeljebb 23-25 köbmétert lehet a csatornán ereszteni.. Balaton, mintha csak a mérnököket akarta volna bosszantani, 1903-ban megint meglehetősen leapadt s az. akkor már fejló'dés- nek indult fürdők nagyon kezdtek panaszkodni, s persze minden felvilágosítás hiábavaló volt, megint a zsilipet és csatornát okolták." Cholnoky aktív részese volt 1899-ben a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztálya február 21-i ülésén Józsa „A Balaton mentén lévő területek lecsapolásáról, tekintettel a Balaton vízállásaira ” című felolvasása utáni vitának, ahol az előbb idézettektől eltérő volt a véleménye. A MMÉEK Heti Értesítője 1899. március 5-i száma az ülésről közölt ismertetőben azt írta, „Cholnoky Jenő megJózsa László (1856-1940) a területileg illetékes kultúrmérnöki hivatal vezetője, a Sió-zsilip üzemeltetési szabályzatának egyik kidolgozója
