Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
324 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA csátására, talpküszöbe 0,60 m-rel alacsonyabban feküdjön a réginél, szabad nyílása 20 méter legyen úgy, hogy abban egy 6 méter széles tűsgáttal elzárható hajózó nyílást is hozzanak létre. A tervezett zsilip alapja agyagos homoktalajon nyugvó, 1,80 m vastag betonréteg lett volna az irányelvek szerint, s az alapbeton kimosódását a Balaton irányában lévő oldalon kettős, a Jut felőli oldalon pedig egyszeres szádfallal tervezték megakadályozni. A szádfal-cölöpöket a homokos agyagtalaj alatti kékagyag rétegbe 30 cm mélyen kellett volna leverni. A tervezés során a hajózó nyílás tűsgáttal való elzárásával kapcsolatban felmerült az, hogy a Balaton és a Sió-csatorna vízszintje között olyan jelentős különbségek adódhatnak, hogy a hajókat a tűsgáton nem lehet majd átvontatni, s emiatt a gát csak kivételesen, a teljes vízlevezetés alkalmával beálló vízszint-kiegyenlítődés esetén felelne meg a hajózási követelményeknek. Hekler K. ezért - a tűsgátas megoldás helyett - egy kisebb méretű, harmadrendű hajózási csatorna igényeinek megfelelő kamarazsilip tervet is kidolgozott. A 32 m belső hosszúságú, és 6 m szélességű hajókamrát alsó és felső fakapukkal gondolta ellátni, a felvíz és az alvíz között 2 méteres vízszintkülönbséget feltételezve. A csatorna elő- és utófenekét 10, illetve 100 méter hosszan vízzáró mészhabarcsba rakott kőburkolattal, végeit pedig szádfallal tervezte lezárni. Végül kidolgozott egy harmadik tervváltozatot is abból kiindulva, hogy a Sió-csatorna kibővítése előtt nem lehet jelentős hajóforgalomra számítani, s ezért elegendő két, 7-7 m széles zsilipnyílás kiépítése úgy, hogy azt könnyen ki lehessen egészíteni hajózó kamarazsilippel. Ennek érdekében - a zsilipnyílások építésével együtt - a hajókamra felső kapuja 8 m széles betonalapjának megépítését javasolta. 11 évvel később némi módosítással e terv alapján létesült a második siófoki Sió-zsilip. Hekler tervei szerint a tűsgátas zsilipmegoldás 49 000 forint, a hajókamrával kombinált zsilip 75 000 forint, a kétnyílású zsilip kiegészítve a hajókamra felső kapujának betonlapjával 35 000 forint összegből lett volna megépíthető. Hekler utóbbi tervét a közmunka- és közlekedésügyi miniszter a 33.317/1884. sz. rendeletével 1884. november 19-én megvalósítandóként kihirdette. Megvalósításához, mivel az építési költségek terheit az érdekeltek között nem tudták megosztani, nem tudtak hozzákezdeni az építkezéshez sem. A költségviselés körül kialakult huzavonát a minisztérium azzal kívánta megszüntetni, hogy báró Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter nevében Baross Gábor államtitkár 1886. augusztus 26-án megküldte a zsilip tervét Nedeczky Jenő Balaton-sza- bályozási kormánybiztosnak azzal, hogy azt az 1885. évi XXIII. te. 161. §-ában előírtaknak megfelelően felszerelt kérelemmel az illetékes vánnegye alispánjához, elsőfokú határozathozatal céljából nyújtsa be. Ugyanekkor rendeletben kötelezte a minisztérium a vasúttársaságot, hogy a már 13 éves fazsilipet hozza rendbe olyan mértékben, hogy az a jégzajlásoknak is ellenálljon. 1887. február 17-én Baross Gábor, aki előző év decemberének végén lett közmunka- és közlekedés- ügyi miniszter, felszólította a konnánybiztost, hogy Somogy vánnegye alispánjánál a zsilip engedélyezési eljárását sürgesse meg, és annak eredményéről tegyen jelentést. O valószínűleg nem vállalta el azt a feladatot, mert Baross Gábor egy hét múlva a 8378/1887. sz. rendeletével Balaton-szabályozási kormány- biztosnak Tallián Bélát, Somogy vármegye főispánját nevezte ki. A kormánybiztos személyében történt Hekler Károly (1859-1902) kir. mérnöknek, a második Sió-zsilip (1892) tervezőjének sírja a budapesti Kerepesi temetőben
