Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
314 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA 1870-ben 5,8 m3/s vízeresztéssel 0,87 - 0,90 méteres, 1875 - 76-ban 8,0 m3/s-al 1,07 - 1,10 m-es, 1871 - 72-ben 12,0 m3/s-al 1,37 — 1,40 m-es vízmélységet hoztak létre a Sió-csatomában. Az évtized utolsó éveiben az igen magas vízállás miatt még több vizet eresztettek; 1877-ben 14,0 m3/s mennyiséget, ami a csatornában 1,52 méteres vízmélységet eredményezett, 1879-ben pedig 19,16 m3/s-ot, ami 1,80 métert tett ki a csatorna fenékszintjéhez viszonyítva, de ekkor már a víz mindenütt messze kiáradt a csatorna partjain túl. A tó vízállásának minimumai és maximumai közötti különbségek összehasonlítása után Kiszely megállapította, hogy a zsilipkezelés 1868. december 31-től érvényes szabályzatában előírtakkal a Balaton vízállása a kívánt mértékben nem csökkenthető és nem növelhető, áradáskor pedig bővebb vízeresztéssel sem befolyásolható. Rámutatott, hogy a tó bizonyos magasságú vízszintjeit csak akkor lehet fenntartani, ha a vízállást meghatározó természeti tényezőket figyelembe vevő előírások alapján végzik a zsilippel a szabályozást. Ebből az alapelvből kiindulva végzett számításokat a Balaton vízgyűjtőjére hulló csapadékot, a tóba való befolyást és a párolgást illetően, majd ezek különbözeteiből következtetett a leeresztendő vízmennyiségre és a leeresztéshez szükséges zsilipkapacitásra, valamint a Sió-csatorna mederméreteire. A tó teljes vízgyűjtőterületét - ugyanúgy, mint D. M. Meissner (1867), - 5006 négyzetkilométer nagyságúnak tüntette fel, amiből a tó felülete 604,2 km2-t tett ki. A vízgyűjtőt egy szárazabb délkeleti és egy nedvesebb északnyugati részre osztotta, amely utóbbi az északnyugati part menti és a Zala vízgyűjtőjét foglalta magába. Adatai szerint a délkeleti részén 1862-1878 közötti években az átlagos évi csapadék a budapesti mérések adatai szerint 560 milliméter, az északnyugati részen meg nem nevezett mérési helyről származó adatok szerint 831 milliméter volt. A legkevesebb csapadék, 328 mm 1863-ban, a legtöbb, 1033 mm 1878. július 1-től 1879. június végéig hullott a vízgyűjtő délkeleti részén, míg ugyanezen időpontokban az északnyugati részen a legkisebb csapadékmennyiség 550 mm, a legtöbb 1549 mm volt. Véleménye szerint a vízgyűjtő részekről a tóba a csapadék 25%-a folyt be átlagosan, ami egyes években 20%-ra csökkenhetett, de igen nedves években a 30%-ot is meghaladhatta. Az évi elpárolgást átlag 1644 mm-re becsülte minden esetben. A csapadék- és párolgásadatok alapján az 1863. évhez hasonló túl száraz évekre végzett számítása szerint a tóra közvetlenül 328 mm csapadék hullik, a vízgyűjtő déli részéről 257 mm-nek, az északi részéről 569 mm-nek megfelelő vízmennyiség folyik a tóba, ami összesen 1154 mm-t tesz ki, s ezzel szemben 1644 mm-es vízréteg párolog el belőle. A tó vízszintje tehát 490 mm-rel csökken. Ugyanezen adatok számításai szerint átlagos időjárás esetén a következőképpen alakulnak: a tóra hulló csapadék 560 mm, a tóba befolyó víz 439+859 mm, melyek ösz- szesen 1858 mm-t tesznek ki. Elpárolog 1644 mm. A Balaton vízszintje 214 mm-rel emelkedik, illetve leeresztéssel ennyivel csökkenthető. Az ún. „túl nedves”, vagyis igen csapadékos években 1030 mm párolgási veszteséget vett számításba, amikor is a fennmaradó vízfelesleg 1863 mm. Ezekből a számításokból különböző következtetéseket vont le, elsősorban az 1878. és 1879. évi rendkívül magas vízállásokkal összefüggésben, majd kifejtette a vízszintszabályozás megoldására vonatkozójavaslatait abból az alapcélkitűzésből kiindulva, hogy a Balaton vízszintje 96,61 m-nél (104,08 m A.f.-nél) alább ne apadjon, és 100,56 m-nél (105,03 m A.f.-nél) magasabbra ne emelkedjen, vagyis 0,95 m-nél nagyobb mértékben ne ingadozzon. Kiszely elsőiként határozta meg minden tekintetben helytállóan a Balaton és a Sió szabályozásának konkrét feladatait a következőkben: „ Gyökeresen lenne a Balaton vízszíne szabályozható és az előállható károsodások megelőzhetők, ha az időközi áradások a feláradás tartama alatt leapasztathatnának. E czél el lenne érve, ha a Balatonból másodperczenkint kár nélkül 48 köbméter víz lebocsájtathatnék, s ha e vízmennyiség befogadására s kellő levezetésére úgy a Sió valamint az alantabb levő Kapos és Sárvíz csatornák is képesíttetnének.
