Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA AZ ELSŐ SIÓFOKI ZSILIPPEL 309 ról és a Sió-csatornán lebocsátandó vízmennyiségről. A rendeletben foglaltakat Kiszely (1879) a következőkben foglalta össze: ”a) A Balaton jövendő alacsony víztükrének vonala a központi választmány által elfogadott tervben meghatározva, és ezen határozat a fennállott m. kir. helytartó tanács által 1866. évi július hó 24-ről 58 260. sz. a. kelt rendelettel megerősítést nyervén, ennélfogva ezen vízszín, mely az adriai tenger színe felett 99,61 méter magas és a Sión lévő vasúti híd egyik zártövében állandó jegyként bevésett keresztnél, melynek felszíne az Adria tengerszín felett 103,877 méter - 13,5 láb = 4,267 méterrel alacsonyabb, mint a Balaton tükrének leszállítható legkisebb vízállása, - vita tárgyát nem képezhetvén, - teljes érvényben hagyatik. b) A szabályozási tervekben, s azoknak magyarázatában a Balaton magas vízállása megjelenve nem lévén, ezen magas víz, mely egyrészről a Sió táplálására, másrészről pedig az elpárolgás fedezetére szolgál; az érdekelt társulatok szakértői által a kis víz felett véleményezett 12 hüvelyk - 0,316 méter magasságban, tehát az adriai tenger felett 99,928 méter függővel, az áltatok javallott módozat szerint, nevezetesen, hogy e víztömeg, mint víztartalék novembertől május 1 -ig felgyüjtessék,, s mint ilyen ez időn túl a Sió táplálására s az elpárolgás fedezetére használtassék. c) A Sió táplálására szükségesnek talált 0,63 vízmélység a javasolt mértékben megállapíttatik, s több víz csak akkor bocsájtassék, ha a bcívebb leeresztés által a Balaton víztükre a megszabott vonalaknál alább idő előtt le nem száll. d) A siófoki zsilip az annak megszüntetése iránt nyilvánult folyamodások mellőzésével megtartatik, — tekintve azonban rozzant állapotát, a lecsapolás előnyeiben részesülő Déli Vasút és a somogy-balatoni társulatok köteleztetnek egy, a követelményeket kielégítő új zsilipterv elkészítésére és bemutatására, mely terv fennhatósági helybenhagyás után, ha annak foganatosítása elmulasztatnék, - a zúgónak netaláni átszakadásából származható károkért a felelősség a társulatokat terhelendi. e) A zsilip kezelésére, a lebocsájtandó vízmennyiségnek időnkénti meghatározására s annak ellenőrzésére a társulatok szakértői által egy részletes utasítás készíttessék, mely hely behagyatván, 5 próba évig érvényben maradjon. Ki legyen a zsilip kezelésével megbízandó, azt az érdekeltség határozza meg, ellenben a közvetlenfelügyelet és ellenőrködés joga a szomszédos Somogy-, Zala- és Veszprém vármegyéket illetőleg az ezek által megbízandó tisztviselőket vagy magán-egyéneket fogja illetni. f) A kő gátak (molo) és a kikötő fenntartását illetőleg, miután e kérdésnek elintézésére nézve a felterjesztett ügyiratok között alap nem létezik, - a Déli Vasúttársaság és a somogyi Balaton lecsapoló-társulat, mint amelyek ama tárgyakat építették, köteleztetnek az építés idején ezek művek további fenntartására nézve megállapított határozataikat vagy általában nyilatkozatukat további elhatározás végett a kir. közmunka - és közlekedési minisztérium elé terjeszteni. g) A Balaton lecsapolási terv végrehajtásából származott s a Veszprém- és Zalamegyék érdekeltjei által támasztott kártalanítási igények érvényesítése az 1840. évi X. tczkk. értelmében a rendes per útjára utasítatott." A miniszteri rendelet kiadása előtt, 1867. augusztus 17-én a királyi biztos Balatonfüreden gyűlést tartott, amelyen a társulati képviselők és más érdekeltek előtt ismertették a rendelettervezetet. A vízállásszabályozási rendelet kiadásával egy időben br. Fiáth Ferenc kir. biztost felmentették, és utódjául Szőgyény-Marich László, Fejér vármegyei főispánt nevezték ki. A neki küldött leiratban olvasható, hogy „...a Balaton vízállása nem tartható egyazon szinten , mert különböző'évszakokban más a vízfolyások vízhozama, fő tényező még az elpárolgás, mely több vizet elvesz a Balaton tükréből, mint ameny- nyit ugyanazon évszakban a Balatont tápláló összes patak a légi csapadékkal együtt hoznak úgy, hogy ha a Balatonból semmi víz nem folyna ki, a víztükörnek nyári elpárolgása miatt apadni kellene.” Ezt a megállapítást Ligeti (1974) úgy értelmezte,347 hogy ez volt az első szöveges megfogalmazása a tó víz^47 Ligeti (1974) 52-53. p.
