Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása

A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA AZ ELSŐ SIÓFOKI ZSILIPPEL

305

mélységű, nyáron pedig 3,3 láb mélységű vizet folyattak s ennek tulajdonították, hogy »a nedves tél ellenére« is a víz ismét 1-2 lábbal apadt. Az 1865. évi rendkívül havas tél és hóolvadás után a víz 1,65 lábbal emelkedett, míg végre októberben legalacsonyabb állásába, 315,1 lábra jutott, tehát éppen a megállapított 0 vízre. Most helyreállt az egyensúly, a zsilipet teljesen ki lehetett nyitni s így folyt állandóan 4 méter mély víz le a csatornán!"

Az idézetből úgy tűnik mintha télen 4,5-5 láb (1,42-1,58 m), nyáron 3,3 láb (1,04 m) mély, sőt 1865 októberében 4 méteres (12,8 láb) mélységű lett volna a víz a csatornában. Ez a félreértés Meissner (1867) dolgozatának következő szövegrészéből eredt:

„ Wie bereits anderen Ortes bemerkt wurde, befand sich der Seespiegel Anfangs des Jahres 1863 in der Cotte 318,15, welche als Ausgangpunkt für die gewünschte Senkung von 3 Fuss festgestellt worden war. Während dieses Jahres fiel bei volkommener Absperrung der Seestand bis Ende Oktober, wo die Eröffnung des neuen Siobettes stattfand, in die Cotte 317,00 oder um 1,15 Fuss. Der Abfluss wurde nach einigen Tagen wieder gesperrt, und erst Ende Dezember trat der dauernd freie Abfluss, bei einer Cotte von 316,8 ein. Im Ganzen war daher der See durch das Jahr 1863 um 1,15 Fuss gefallen. Dieses leidiglich durch Verdunstung erzeugte Resultat kam dem Unternehmen in Jahre 1864 zu Gute. Unter permanentem Abflüsse mit Schluss mit 4,5 bis 5’ Wasserstiefe in den Wintermonaten und 3,3 ' in den Sommermonaten, wurde mit Schluss 1864 der Stand von 315,6 Fuss erreicht. Der See war also trotz eines ziemlich nassen Jahres neuerdings um 1,2 Fuss herabgegangen. Der ungewöhnlich schneereiche Winter 1865 veranlasste bei ununterbrochenem Abflüsse, dass der See in den Monaten Jänner bis April wieder in den Stand von 317,25, also um 1,65’ anschwoll. Bei anhaltend trockenem Sommer und Herbste fiel der Wasserstand kontinuirlich, bis im Oktober die niedrigste Cotte 315,1 erreicht war, - also genau das vereinbarte Niederwasser. Hiemit stellten sich auch die Wasserspiegel in der Einmündung und im Flusse, bei 4 Fuss normaler Wassertiefe, in 's Gleiche und konnte nummehr mit gänzlich geöffneten Schützen volkommen freier Abfluss Platz greifen."

Az idézettek szerint - melynek fordítása könyvünk 3. mellékletében található - a Balaton víztükre 318,15 láb (mai mértékben 105,24 m A.f.) szinten volt, amit 3 lábbal (0,95 m-rel) kellett csökkenteni. Október végén, amikor az addig teljesen elzárt Sió lefolyást megnyitották a tó vízállása 317 láb (104,87 m A.f.) szinten, vagy 1,15 lábon (0,36 m-en) volt, amit Meissner úgy értett, hogy ennyivel volt alacsonyabban a kiindulási szinthez viszonyítva. Ezt megerősíti, hogy miután 1863 december végén tartósan szabad lefolyást engedtek, akkor a Balaton vízszintje 316,8 láb (104,8 m A.f.) volt. tehát „a tó esése”, vagyis a vízállás csökkenése januártól számítva összesen 1,35 lábat (0,34 m-t) tett ki. Ez a csupán a párolgásból eredő eredmény 1864-ben kedvezett a kivitelezőknek. E megjegyzés után írta azt, hogy „A folyamatos lefolyás alatt a téli hónapokban 4,5-tól 5 lábig (1,42 m-től 1,58 m-ig), a nyári hónapokban 3,3 láb (1,04 m) volt a zsilip alatt a Sióban a vízmélység, 1864 végére 315,6 láb (104,43 m) helyzetű lett" a tó vízállása. Ezeket a vízmélységeket Meissner a siófoki Sió-csatorna torkolatának 31 1,15 láb (103,09 mA.f.) magasságú talpszintjéhez viszonyítva adta meg. Ennek alapján számítva mai érték szerint 1864 téli hónapjaiban a vízszint 104,45-104,61 mA.f., a nyári hónapokban 104,07 mA.f. magasságú lehetett. (Megjegyezzük, hogy ezek az adatok nincsenek egészen szinkronban Cholnoky (1918) által közölt 1864. évi vízállásadatokkal; azoktól némileg eltérnek.)

A 1864. év végi vízállás azt jelentette, hogy a vízszint a meglehetősen csapadékos év ellenére újra 1,2 lábbal (0,38 m-rel) csökkent. 1865 hóban rendkívül gazdag tele miatt állandóan folyatták a vizet, hogy a tó vízállása januártól áprilisig 1,65 lábat (0,52 m-t) emelkedve ismét a csatorna megnyitáskori szintjéhez hasonló, 317,25 láb (104,95 mA.f.) magasságú legyen. Ezt a célt Cholnoky (1918) vízállásadatai szerint megközelítették: 1865. április 11-15 között 54,6 cm volt az ötnapos középvízállás, vagyis 104,74 m A.f. magasságot ért el. A hosszan tartó száraz nyár és ősz folyamán októberig a tó vízállása folyamatosan 315,1 lábra (104,27 m A.f.-re) csökkent, ami a megállapodásnak megfelelő kisvi-