Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA AZ ELSŐ SIÓFOKI ZSILIPPEL 303 A jegyzőkönyvet a királyi biztos mellett Paiss Andor írta alá, aki ennek a szemlének és ülésnek idejére felkért jegyző volt, s aki egyúttal, mint a Somogyi Balaton leszállító Társulat központi választmányba delegált tagja volt jelen.340 A jegyzőkönyv szerint a résztvevők között heten voltak olyanok, akik az 1862. évi balatonfüredi gyűlésen is ott voltak, és hárman olyanok, akik a húsz évvel korábbi ádándi tanácskozáson is részt vettek már. A szemlebizottságnak a két tervezőt - Klein Józsefet és Botka Gábort - beleértve, négy mérnök tagja volt. A jegyzőkönyv több olyan megállapítást és adatot tartalmaz, amelyek segítik a Sió-csatorna kiásása, és a siófoki zsilip működtetése utáni helyzet korábbiaknál objektívebb megítélését. Az első lényeges megállapítás az, hogy a szemle idején a zsilip három felhúzott tábláján keresztül eresztették a vizet a Balatonból, s ebből eredően legalább 3 és fél láb (1,10 m) mély víznek kellett lenni a Sió-csatornában, különben nem tudták volna a szemlét hajókról (vagy dereglyékről) az első napon a péli hídig, majd onnan másnap Ozoráig, illetve Tóti-pusztáig megejteni. A három táblán eresztett víz másodpercenként 7-8 m3 mennyiségű lehetett, amit Bertók (1935) szerint a Sió-csatorna a Siófok-Jut-Adánd szakaszon kiöntés nélkül már nem bírt el. Ennek a megállapításnak ellentmond a jegyzőkönyv szövege, amely szerint a szemléző gyülekezet „... azon tapasztalást merítette a partok szilárd jó karbani léte és magasságából, hogy... három táblán ereszthető' vízmennyiséget, sőt... a kiliti malmon alul... annál jóval többet medrébe fogadni, és azt levezetni minden károsítás nélkül képes...” Ettől függetlenül a Sióberki Társulat az első nap estéjén az Enyingen tartott kir. biztossági ülésen azt kérte, hogy határozatban mondják ki, „miszerint a Balaton vizét, több, mint rendesen három táblán bocsátani szabad legyen,..”. Arra hivatkoztak, hogy területükön a Sió természeti fekvése és egyéb körülmények ennél többet nem engednek meg. A kérést megvitatták, és végül úgy határoztak, hogy a siófoki zsilip kezelését, a lebocsátandó vízmennyiség meghatározását a vasúti, a sióberki és a sárvízi (a jegyzőkönyvben tévesen sárrétinek nevezett!) társulatok mérnökeire bízzák, akik együtt döntenek a vízeresztésről. Az első napi ülésen a kiásott csatorna partjának, valamint töltéseinek tulajdonjogáról és használatáról is tárgyaltak s ezzel kapcsolatban arra az álláspontra jutottak, hogy azok maradjanak a birtokosok tulajdonában, de a Sióberki Társulat a használatra vonatkozóan a Nádor-csatorna Társulatéhoz hasonló szabályzatot dolgozzon ki, és hagyasson jóvá a felsőbb igazgatási szerveknél. Szó volt még a Nádor-csatorna Társulat által a talpbér és vámszedési jog elnyeréséhez szükséges adatok összeállításáról, aminek alapján a királyi biztos a szabadalmat kérelmezni azzal, hogy a talpbér, vagyis a vízhasználati jog és a vámszedés joga a társulatokat a saját célú használatban ne gátolja. A szemle második napjának tapasztalatai alapján megállapították, hogy bár a csatorna partján még nem volt vontatóút, és az ideiglenes mezőkomáromi hídnál nehéz volt az átjutás, a Sió-csatornán való hajózás iránti igényt igazolta az, hogy 1864. május 1-től a szemle idejéig 1700 mázsányi (bécsi mázsában számítva mai mérték szerint 9,5 tonna) terméket szállítottak a csatornán Siófokra. A hajózás érdekében a vontatóút kiépítésének szükségessége mellett foglaltak állást, melynek megvalósítása számításaik szerint 22 100 forintnyi beruházást igényelt. Érdekes, hogy a vontató-utat a vasúttársasággal tervezték megvalósíttatni 25 évi vámszedési szabadalom fejében. A vontató-út külső szélét a csatornától 3 öl (5,7 m) távolságban határozták meg, ami azt mutatja, hogy csak a legszükségesebb területet kívánták e célra igénybe venni. A Tóti-pusztán tartott ülésen gróf Zichy Ferenc a társulatok figyelmébe ajánlva bemutatta azt a tervet és költségvetést, amit Klein József készített a Sió-csatorna vizének öntözésre való felhasználására, és amit a királyi biztossági iratok közé helyeztek el. A jegyzőkönyvben foglaltakból egyébként arra lehet következtetni, hogy a Sió-csatorna tervét ténylegesen Klein József készítette és ebben a munkában Botka Gábor a Széchényi-uradalom és a Sióberki Társulat mérnöke közreműködő volt. Végül igen figyelemre méltó a jegyzőkönyvben az a meg340 A jegyzőkönyv hiteles másolatban a Fejér Megyei Levéltárban található az 1864. évi megyegyűlési iratok között.
