Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A SIÓ-CSATORNA, A SIÓFOKI SIÓ-ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ ÉPÍTÉSE 1863-1864-BEN 293 láb (183 m) hosszú és 240 láb (76 m) széles kikötő öblöt alakítottak ki kikötőhellyel, amelyet körben cölöpsorral biztosítottak. Az öbölben a gőzhajók 150 láb hosszban megfordulhattak a törzsük körül, tehát a kikötő 47 m hosszú hajókat is fogadni tudott úgy, hogy még más kisebb kormányos hajóknak is jutott hely. A kikötőtől külön utat építettek ki a vasútállomásig, illetve a községig. A 80 láb (25 m) fesztávú vasúti és közúti híd alatt a Sió szabályos keresztszelvényének megfelelő szabályozó zsilipet készítettek fából 42 láb (13,3 m) teljes belszélességgel, 7 zsiliptáblával, mindegyiket 2 fél- táblásan. A dolgozatban „ Situation der Sió Einmündung ” című ábraként közölt helyszínrajzzal, amelyen a lépték szerint a vasúti híd és a közúti híd között 306 láb, azaz 96,7 méter, a közúti híd és a zsilip között pedig 300 láb, azaz ~95 méter volt a távolság.) A zsiliptáblákat lánc és dobhenger (csiga) segítségével zárták vagy nyitották. A zsilip alatti kibetonozott mederfeneket a kiüregelődés ellen kőszórással védték, s a partot védő szádcölöpözést az alsó részen megvasalták. A rézsűt a magas víz feletti méretig kikövezték. A folyómeder talpának viszonylag mély fekvése miatt a zsilip alatti részen kívül, a vasúti híd alatt is szükségesnek tartották a mederfeneket kibetonozni, sőt úgy vélték, hogy a későbbiekben felállítandó új országúti hidaknál is hasonlóképpen kell majd eljárni. Mivel az 1863-1864. évi munkálatok során minden partbiztosítási művelet elvégzésére nem kerülhetett sor, ezeket, mint későbbi teendőket, a dolgozat sorban tartalmazza. Ezen kívül Meissner azt is megjegyezte, hogy célszerű lenne egy homokeltávolító kotrást előirányozni, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a dolgozathoz csatolt ábrákon a terveket egyszerűsítve és kicsinyítve közölte. Az építés kivitelezését igen tömören és nagyon érthetően foglalta össze a Siófok-Jut szakaszra vonatkozóan, amelyet a Déli Vasút építésvezetése végeztetett. Az 1862 szeptemberében elkezdett csatornaásást rövid téli szünet után 1863. április elsejétől kezdve ugyanazon nyomvonalon folytatták, ahol a társulat 1847- ben elkezdte. Először a befejezetlenül hagyott átvágásokból az újra kinőtt nádat és a berakódott iszapot takarították ki, majd a nagy létszámú munkás sereggel ütemesen folyt az ásás, annak ellenére, hogy a kotrógépes kiemeléshez egy jelentős részen ásóval és csákánnyal kellett kitermelni az agyagos földet. A torkolat és a kikötőmedence kiásása, mivel a nyár nagyon száraz volt, ugyancsak gyorsan haladt vízmentes körülmények között egészen az altalaj vizének lesüllyedt szintjéig. A mólókhoz szükséges vörös követ az északi partról előbb vitorlással, majd gőzhajóval szállították a siófoki partig, egészen a tó jegesedéséig, mivel a csatornába történt októberi vízbeeresztésig a mólók és a kikötőhely nem készültek el teljesen. A hét napig tartó lefolyás után ismét elzárták a torkolatot, majd ajég megjelenéséig folytatták a munkát; tutajokon végezték el a teljes mélységig a kitermelést, elkészítették a vasúti híd alatti betonozást, a zsilipet biztosító szádfalazást, megigazították a part rézsűit védő sövényfonatokat. Decemberben azután ismét kinyitották a folyóágyat, amit legközelebb 1864 telén zártak el ismét négy hétre, hogy a fennmaradó építési és javítási munkákat elvégezhessék. 1865-ben is tevékenykedtek még, ekkor a kikötőmedencében kiülepedett homokot távolították el. A dolgozatban a Déli Vasút építésvezetője által kivitelezett munkák teljesítmény- és költségszámai egy táblázatban összefoglalva találhatók. Az adatokat Meissner valószínűleg különböző számadásokból állította össze, és nem ügyelt arra, hogy az egységnyi teljesítménynormákért fizetett összegen felül a kifizetések a járulékos (a kifizetéssel járó) összeget is tartalmazták. Ezért a teljesítmények és az egységárak szorzata nem egyezik a táblázatban feltüntetett számadattal. A táblázatban ezen kívül néhány elírás (vagy nyomdahiba) található, ami arra Az első siófoki zsilip svájci származású építőjének, Cathry Szaléz mérnöknek (1833-1901) mellszobra a budapesti Farkasréti temetőben található síremlékéről
