Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
288 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA zatból nemcsak a szabályozásra vonatkozó műszaki-gazdasági adatok ismerhetők meg pontosan, hanem a Balaton első, korszerű hidrográfiai leírása is. A dolgozatában foglaltakat azonban a későbbi szakírók324 - talán azért, mert egy német nyelvű építészeti szaklapban jelent meg - Cholnoky (1918) kivételével nem vették figyelembe, pedig a címe: „Die Regulirung des Plattensees”, azaz „A Balaton szabályozása” többet ígért, mint egy egyszerű műszaki leírás. Mivel Cholnoky is csak igen röviden ismertetett és idézett néhány részletet belőle, ezért a dolgozat nagyobb részét az ábrák nélkül. Deák Antal András fordításában, könyvünk 3. mellékleteként közöljük. Az eredeti szöveg, a hozzáfűzött magyarázatokkal együtt lehetőséget nyújt a kutatók és a nagyközönség számára, hogy a Sió-csatoma építéstörténete kezdeteit a valóságnak megfelelően ismerhessék meg. A bevezető részben Meissner először a tó földrajzi adatait közölte, melyek Cholnoky (1918) adataival egybevetve meglehetősen pontosak. A keleti hosszúság és az északi szélesség tekintetében csak néhány fokpercnyi az eltérés és a több mint tíz mérföld (75,86 km) hosszúsága, a fél és másfél mérföld (3,79-11,38 km) szélessége ugyancsak megfelel a mai ismeretek szerintieknek. Meglepő, hogy a Balaton víztükrének felületét 10,5 négyzetmérföldnek, azaz 604 km2-nek adta meg, ami pontosan megegyezik a part menti mederfeltöltések (Siófoki Arany- és Ezüstpart stb.) előtti tófelülettel. A Balaton vízszintjének megadott Adriai tenger feletti 316,5 láb magasságot, mai mértékkel 100,04 métert a szükséges +4,68 m korrekcióval kiegészítve 104,72 m A.f. szintet kapunk, ami a 20. századi közepes vízállással azonos. Igen szemléltetően írta le a tó közvetlen partvidékét, gazdaságföldrajzi sajátosságait. Elsőként tett közzé keresztszelvényeket a tómederről. Összesen tizenkét mederszelvény ábrát közölt, feltüntetve rajtuk a mérési pontokat és a mért vízmélységeket. Az ábrák a következő helységek közötti szelvényeket ábrázolják: Vörösberény-Gamászapuszta, Alsóörs-Siófok, Balatonfüred- Zamárdi, Tihany-Szántód, Balatonudvari-Balatonszárszó, Zánka-Balatonszemes, Balatonrendes-Balaton- boglár, Badacsony-Fonyód, Balatonederics- -Balatonkersztúr, Balatongyörök-Balatonberény, Keszthely-Bala- tonberény és az ún. „Tihanyi-kút” szelvénye. Ez utóbbin maximális fenékmélységként 289,39 láb (91,47 m) tengerszint feletti magasságot rajzolt, ami mai mérték szerint 96,15 mA.f.-nek felel meg. Ez egyezik a Cholnoky J. (1918) által közzétett „A tihanyi szoros mélységeinek térképe” c. ábrán az átkelő vonalában a legmélyebb helyet jelző 96,21—97,21 m A.f. szintű izobátokkal, ami azt bizonyítja, hogy a vasúttársaság mérnökei a tó fenékmélységeit meglehetősen pontosan határozták meg. A „kút” legmélyebb pontjánál az ábrán 28,76 láb (9,09 m) a vízoszlop magassága. Ez egy méterrel kevesebb a hely ma ismert vízoszlop magasságánál. A tó vízmélység adataihoz hasonlóan figyelemreméltó az a megállapítás, hogy a tó medrének enyhe ellaposodása miatt minden egyes jelentősebb vízállásváltozás partvonal módosulásával jár együtt, mivel a hullámok erősebben mind távolabbra terjeszkednek ki, és főleg a déli partra hordják a tó vízében lebegő homok- és iszaprészecskéket. Meissner dolgozata első ízben közölt a Balaton vízgyűjtőjére vonatkozó adatokat; ezek szerint a tó teljes vízgyűjtője 76,5 osztrák négyzetmérföld, azaz 4402 km2, ami 779 km2-rel kevesebb a ma ismertnél. Ez a Balaton vízfelületével együtt 87 osztrák négyzetmérföld, vagyis 5006 km2.325 A vízgyűjtő térképen a vízrendszer — a Zala és más vízfolyások - ábrázolása hibátlan. A Zala vízfolyásának hosszát 15 osztrák mérföldnek, azaz 113, 8 km-nek adta meg Vindomyafokig, ami Kehida közelében fekszik, s ez a távolság egészen pontos volt. Ugyancsak egészen pontos volt a Sió Balatontól a Kapos torkolatáig tartó szakaszának hosszára vonatkozó 5 és fél mérföldes, azaz 41,7 km-es adata.326 Jól ismerte a magyarországi viszonyokat. 1865-ben jelent meg Pesten saját kiadásában a „ Vorschläge zur Erleichterung des Verkehres in Pest-Ofen mit speciellem bezug auf Bahnern und Schiffahrt" című füzete, melyben Pest-Buda közlekedésének megkönnyítésére tett javaslatot, különös figyelemmel a vasútra és a hajózásra. Ma már fantasztikusnak tűnik, hogy közvetlen kapcsolatot akart teremteni a Déli Vasút és a dunai hajózás között a Lágymányosi-öböl környékétől a Kelenföldi pályaudvarig ásandó csatornával, vagy komp segítségével össze akarta kötni a Dunán keresztül a bal és a jobb parti közlekedést. A Balaton szabályozásával foglalkozó dolgozatában viszont szigorúan a tények ismertetésére szorítkozott. 324 Kiszely (1879), Kolossváry (1916), Berták (1935) 325 Mivel „Karte des Plattensees und dessen Quellengebithes sowie des Sioflusses und der weiteren Verbindung mit der Donau” címmel a Balaton és vízgyűjtőjének, valamint a Sió folyónak a Dunával való kapcsolatát ábrázoló térképet is közölt, megállapítható, hogy az eltérés a Zala vízgyűjtő területének pontatlan meghatározásából adódott. 326 A KDTVIZIG által 1982-ben kiadott „A Sió csatorna hajóútja ” c. kiadványban a siófoki Sió-zsilip és a Kapos-torkolat közötti távolság 41,4 km.
