Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A DÉLI VASÚT ÉS A VÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULATOK SZEREPE A SIÓ-CSATORNA ... MEGVALÓSÍTÁSÁBAN 277 Cholnoky (1918) sokszor idézett nagy művében röviden így foglalta össze az 1861. és 1862. években történteket: ,A tó vízállása... 1860-ban és 1861-ben 319,0 lábra emelkedett s olyan hullámverés támadt, különösen az északi viharok idejében, hogy a töltés sok helyen megrongálódott, sőt 1862 tavaszán erős északi szél hatalmas jégtorlaszokat vert ki a pályára. A fenyegetett pályarészeket háromlábas lejtővel, kőhányásból készült biztosító töltéssel próbálták megvédeni. Ez sikerült is, de felmerült az aggodalom, hogy a tó vízállása még magasabbra emelkedhetik, s ekkor a töltés végveszedelembe kerül. Ezért határozta el a Déli-Vaspálya- Társaság, hogy a Balaton szabályozására nézve lépéseket tesz." (Ez a megállapítás annyiban helytálló, hogy a vasúttársaság 1862-ben került olyan helyzetbe, hogy a várakozásainak megfelelően a vasút védelmében számíthatott a vízszabályozó társulatok konkrét együttműködésére.) Cholnoky ezt követően ismertette azokat az eseményeket, amelyek 1861-1862-ben történtek, miszerint: „A fennálló társaságok és a Déli Vasút közt megindítandó tárgyalások vezetésére 1861-ben ifj. Zichy Ferenc grófot küldte ki, mint királyi biztost. Az egybegyűlt értekezletek tanácskozásai elhatározták, hogy: 1. A Sióról minden malom eltávolíttassék egészen Ozoráig. 2. Az egész folyóban az esésnek és a talajminőségnek megfelelő, normális keresztszelvények állíttassanak elő. 3. Minden élesebb kanyarulat, amennyire csak lehet, átvágandó. 4. A Sió-torkolat újra elkészíttessék és töltésekkel (mólókkal) kell biztosítani az elhomokolás ellen. 5. A Sió-torokban, közel a vasútállomáshoz gőzhajóállomás építendő. 6. A lefolyás szabályozása végett a Sió-torokba zsilipet kell építeni. A Déli Vasút-Társaság azután elkészítette a szabályozás terveit egészen Juthig, a Sióberki Társaság pedig Juthtól Ozoráig. Ezt az utóbbi tervet Botka főmérnök készítette. A tervek bemutatása után a Déli Vasút-Társaság elvállalta a Balaton anyavíz Társulattal együtt kilitig a felső szakasz szabályozását és fenntartását, a somogyi Balaton anyavíz Társulat Kilititől Juthig, a Sióberki Társaság pedig a többit... 1862. augusztus 30-án Balatonfüreden tartották meg a részletes tervek megvitatását, a pénzbeli hozzájárulások mértékének megállapítását. Az elv az volt, hogy a Balaton vízszínét a siófoki mérce 0 pontjára leszállítsák s ezen állandóan meg is tartsák. Az akkori száraz időben erre a legszebb kilátások nyíltak. Ez az alapelv később azonban tökéletesen illuzórikusnak bizonyult, s ebből származott az a temérdek harcz és háború, ami a következő időket betöltötte.” Cholnoky idézett összefoglaló megállapításai elsősorban Meissner (1867) közleményében közölteken, részben saját tapasztalataiból levont következtetéseken alapultak, melyek nem minden esetben tükrözték a valóságos helyzetet. A fentiekre tekintettel az 1862. június 17-én a királyi biztos által Balatonfüredre összehívott értekezlet jegyzőkönyvének változtatás nélküli szövegét teljes terjedelemben közöljük: „Nagyméltóságú vásonkői Gróf Zichy Ferencz Úr, Ő Felsége Arany Kulcsos Híve, Valóságos Belső Titkos Tanácsosa, Szent István Rendje Vitéze, királyi Fő Ajtónálló Mestere, Nógrád Vármegye Főispánja, mint a Balaton szabályozása ügyében kiküldött Királyi Biztos, előbb kelt leveleiben meghívón az e tárgyban érdeklett Zala, Tolna, Fehér, Veszprém és Somogy megyéket, valamint a Nádor- és Sióberki-, nemkülönben a somogyi Balaton leszálítási-, Kapos-csatorna-, Balaton gőzhajózási-, és Déli Állam Vaspálya társulatokat folyó évi junius 17-én Balaton Füreden tartandó gyülekezetre; melyben Méltóságos Báró Putheány József, Tekintetes Ferber József keszthelyi uradalmi ügyvéd, Főtisztelendő Krisztián Pius pannonhalmi sz. Benedek rendi áldozár és tihanyi administrator, Barcza Sándor, Mórocza Dániel, Gaál József, Malatinszky Lajos főszolgabíró, és Kállay Alajos urak Zala megye. - Méltóságos jobbaházi Dőry Miklós cs.kir. kamarás, Tekintetes Simon Rudolf köz- birtokos, Tóth Ferenc a simontornyai és tolnai uradalmak ügyésze, Beszédes Ferencz hites mérnök, Antal Vincze Szekszárd város bírája, Stann Ferencz Tolna vármegye tiszti főügyésze, Forster Zsigmond főszolgabíró, Fonyó László esküdt urak Tolna menve: - Tekintetes Meszlényi Károly első alispán úr Fehér meeve: - Tekintetes Ferenczy János másod alispán, Főtisztelendő Koroncz László kanonok és törvényszéki elnök, Pápay Miklós, Kupriczy Sándor törvényszéki ülnökök, Sebestyén Pál főügyész, Viliár István főszolgabíró, Miklós Károly szolgabíró, Úrhegyi Károly esküdt urak Veszprém meeve: - Méltóságos Gróf Zichy Nándor elnöklete alatt Méltóságos Szluha Imre udvari Tanácsos, Szluha Antal, Kolossváry Sándor társulati választmányi tagok,
