Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
272 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... Figyelembe vették a kiegészített szabályozási tervnek a vízeresztés szabályozását lehetővé tevő Sió-torkolati zsilip építésére, és az elhomokolódás ellen a tómederben létesítendő, védtöltésekkel ellátott csatornára vonatkozó megállapításait, amelyekre első ízben ő tett javaslatot.305 Mindezek ellenére tervére a későbbiekben nem hivatkoztak, csak Bendefy (1973) próbálta meg az állítólagos juti gátak létezésének igazolására felhasználni egy évvel korábbi szabályozással kapcsolatos egyik megállapítását.306 305 Márton tervében foglaltak képezték az alapját Berták (1935) idézett dolgozatában olvasható megállapításnak, miszerint: „A Sióberki Társulat 1858. május hó 28-án kelt beadványában azt hozta fel indoklásul, hogy mivel az ozorai malomgát megszüntetve nem lesz, a Balatonból levezetendő víztömegek visszaduzzasztva, az Ozora feletti Sió völgyet elöntéssel fenyegetik. Követelték a Balatonból leeresztésre kerülő víztömegek szabályozását, s evégből a Sió torkolatánál megfelelő »zúgó« felállítását... tehát ekkor elsőízben állt elő az a szükségszerűség, hogy Siófokon vízszínszabályozó zsilip állíttassék fel.” 306 Bendefy (1973) közlése szerint: „ha az 1856-ban tervezett munkálatok megkezdése előtt a Sió völgyét legalább az ozorai malomig nem szabályozzák, a Kiliti alatti szakasz rendezése után »a Sió vize két akkorára is növekedhetik, mint a rendes víz, s a megszaporodott víztömeg a Kiliti malomtól kezdve az ozorai malomig az egész Sió völgyet elöntheti, mely által ezen vidéknek nevezetes kárt okozhat.« Ez a közlés csakis úgy értelmezhető, hogy a juti gátak duzzasztják fel a Sió vizét annyira, hogy azok árvizet okozzanak." (121. p.). Bendefy értelmezésére Márton Sió szabályozási terve a cáfolat: egy szó sem található benne a juti gátakról, sem arról, hogy ha nem szabályozzák a Siót, akkor az idézett bajokat idézheti elő. Ellenkezőleg: Márton pontosan megnevezi a péli út töltésének hídját, amely 1855-1857 között még fennállt, és ami alatt szabad folyása volt a Siónak, és azt is írta az ún. »első Terv« szerinti egycsatornás munkálattal kapcsolatban, hogy azt nem tudja jó lelkiismerettel a társulatnak javasolni, ezért a társulat „inkább hagyja a Sió-berket a mostani állapotában, mintsem olyan munkát eszközöltessen, mely a végrehajtónak becsületet, a birtokosnak pedig hasznot nem szerez."■ Viszont megtalálható tervében az az intelem, hogy ha az elkészült csatornába nem egy szabályozható zsilipen keresztül engedik a vizet, akkor ......oly nagy víztömeg tód ulhat a csatornába, hogy nemcsak a Sió völgyet önti el - a Siói kész csatornákat rongálja meg, - hanem a kaposi és sárvizi csatornákban is nagy pusztítást és kárt okozhat."
