Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
270 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... lábnyi esést kaphat a kiüti malomnál, ha a Sióberki Társulattal összeáll, és megvárja, amíg az a Siót a kiüti malom útig szabályozza. Szükség lenne a csatorna vonalvezetésének kérdésében a Balaton és a kiüti malom út közötti szakaszon a két társulatnak egyetértésre jutni; mivel Márton tudomása szerint a somogyiak a csatornájukat a Sió akkori medrétől nyugatra vezetnék, az ő tervében viszont az új csatornát a kiüti malom táján a bozót keleti oldalán, ahol a terepszint („a földszín”) a legmélyebb, kellene vezetni. A legnagyobb figyelmet mindkét társulat részéről a Sió-torkolatra kell fordítani. Szerinte a torkolatnál olyan zúgót (zsilipet) kellene építeni, amelyen a Balaton vizét tetszés szerint lehet kisebb vagy nagyobb mértékben átereszteni, szükség esetén pedig elzárni. Rámutatott, hogy amíg ez nem épül meg, addig minden csatornaásás vagy tisztogatás alkalmával töltéssel kell a torkolatot elzárni, s e töltéseket teljesen kiszedni majdnem lehetetlen. Elengedhetetlenül szükséges lenne még, mint írta „a zúgótói fogva befelé a Balaton mélyéig oly mesterséges csatornát készíteni, melynek oldalán, vagy végén a mellékes homok a csatornába ne törhessen.” Határozottan felhívta a figyelmet arra, hogy ha az előbbiek közül bármelyik létesítése elmarad „... a Balaton vize alább szállítására még csak gondolni sem lehet.” Mert ha régi módon töltéssel történne az elzárás, akkor „... midőn a kész csatorna a töltésig ért, és a Balaton vize bele eresztetik, elein- tén a nagy eset miatt nagy erővel rohanna a víz az új csatornába, magával ragadván az útjában eső kövecset, iszapot és egyebeket és oly nagy víztömeg tódulhat a csatornába, hogy nemcsak a Sió völgyet önti el - a Siói kész csatornákat rongálja meg, - hanem a kaposi és a sárvízi csatornákban is nagy pusztítást és kárt okozhat... amint a víz tömege és sebessége fogy, azon arányban hagyja a mederben az elragadott kövecset és iszapot, mely a víz ágyat feltöltvén könnyen megtörténhetik, hogy az új és mélyebb ásás által nem hogy apadna a Balaton víz színe, hanem még magasbodik. A zúgó és a Balaton mélyéig javallott mesterséges csatorna készítése annyiba fog kerülni körülbelül, mint az egész Sió völgy szabályozásának fele költsége.” Végezetül ismét arra buzdított, hogy a két társulat egyesüljön, és minden Balaton melléki birtokost vonjanak be társulati tagnak, mert ez esetben ha minden létesítmény — még a Sió hajózhatóságához szükséges „szekrényes zsilip” is - elkészül, egy-egy kiszárított holdnyi terület alig kerül 10 pengő forintba. A Sióberki Társulathoz benyújtott Sió-szabályozási tervet a társulat 1857. május 25-i közgyűlésén vitatta meg, ahol számos kritikai észrevétel hangzott el, elsősorban a kettős csatornával és a költségekkel kapcsolatban. Számításainak helyességét mind az egy, mind pedig a kettős csatornára vonatkozóan kétségbe vonták. Rossz néven vették Esterházy herceg társulati tagságával és a Somogyi Balaton leszállító Társulattal való egyesüléssel kapcsolatban tett javaslatait. Ezek ellenére a szabályozási tervet nem utasították el teljesen, hanem olyan határozatot hoztak, hogy a társulat egycsatornás szabályozási álláspontjának megfelelően Márton József végezzen újabb számításokat a csatorna méretezésére és a költségekre vonatkozóan, amit ő rövid időn belül meg is tett az eredeti tervéhez pótlólag csatolva a könyvünk 2. mellékleté ben foglaltak szerint. Az átdolgozott szabályozási terv szerint a megszüntetendő ozorai malom-zúgótói a kiüti malom útig egy csatorna vezetett volna a völgy közepén, aszerint méretezve, hogy a Balaton vízszintjét egy vagy két öllel szállítják-e le. A csatorna vonalát Márton a térképen kék színű kettős vonallal jelölte ki. Megjegyezte, hogy szerinte a Sióberki Társulat számára megfelelő lenne, hogy ha a Balaton vízszínét egy öllel szállítanák le, s ennek megfelelő méretű csatornát ásnának. A völgyközépen húzódó 15 800 öl hosszú, 7 öl és 3 láb középszélességű, 2 öl 1 láb mélységű, tehát az előbbinél nagyobb méretű csatornából számításai szerint 256750 köbölnyi anyagot kellene kiásni, aminek költsége köbölenként 1 forint 45 krajcárt számítva, ösz- szesen 449 312 frt 30 kr lett volna. Ehhez még 40000 frt egyéb költséget és 200000 frt kártalanítási összeget tüntetett fel az ozorai malom megváltásáért, s így az összes költség 689 312 frt 30 krajcárt tett ki, amiből 5088 kiszárítandó holdat figyelembe véve egy-egy holdra 135 forint 28 krajcár esett volna. Hozzátette: ebből kitű
