Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
AZ 1827. ÉVI XXXIII. TC. BALATON-LECSAPOLÁSI ÉS SIÓ-SZABÁLYOZÁSI RENDELKEZÉSEI... 247 mivel egy-egy esztendőben 42 ezer embert kellett közmunkára kirendelni; ráadásul olyan településekről is, amelyek határában nem voltak lecsapolandó mocsaras-berkes területek.278 A szabályozási terv megvalósítása legnagyobb problémájának az ásást végző napszámos létszám biztosítása látszott, mivel a Somogy megyei küldöttek kivételével az érintettek a közmunkások kirendeléséről utasítás hiányára hivatkozva, nem bocsátkoztak tárgyalásba. Zichy ennek ellenére ismét felszólította a megyék küldötteit, hogy a vármegyékkel közöljék: hárítsanak el minden nehézséget és zavart a megrendelésre kerülő napszámos küldés ügyében, s a témát lezárta. A jegyzőkönyv szerint ezután még néhány konkrét kérdés került szóba. Festetics Antal ügyésze „D” mellékletként csatolt beadványában kifogásolta, hogy uraságának Rád-pusztai magasabban fekvő birtokterületét, amely a Balatonnal nincs összeköttetésben, a lecsapolandó területek között tüntették fel, és hozzájárulási költséggel terhelték. Azért, hogy netalán mások is hasonló panasszal élhetnek, a jelenlévők megállapodtak abban, hogy miután a terveket ábrázoló térképeket a megyéknek átadták, a panaszt tevők a rájuk kiszabott holdszám nagyságát saját költségükön a vármegye küldöttsége jelenlétében, a megye földmérőjével hitelesen megmérethetik, és az esetleges hibát kiigazíthatják. Ugyanakkor azt is helyesnek tartották, hogy mindazon terület-többleteket, amelyen ugyan vízborítás nincs, de bozótosak, a szabályozandó holdmennyiségekből ne vegyék ki, és azokra is vessék ki az ármentesítési költséget, mivel a lecsapolás által e vízjárta területek is szárazabbakká válnak. Veszprém vármegye részéről óvást kívántak tenni a kiszárítási költségkivetésekkel szemben, azzal az indoklással, hogy a birtokosok csak a kiterjedés és haszonvétel (a Ratio Extensionis et Utilitatis) figyelembe vételével fizessenek költség-hozzájárulást. Erre a bejelentésre Somogy vármegye azzal a viszontóvással válaszolt, hogy a törvény ezen szavai csak a Sárvíz-csatornának fönntartási költségmegosztására vonatkoznak, ezért az 1827. évi XXXIII. te., a Balaton-szabályozá- si előírások alapján kell eljárni. A vita megoldására Zichy királyi biztosként azt javasolta, hogy a víz alól felszabaduló Balaton-fenék egy holdja után fele annyi költség-hozzájárulást fizessenek, mint a bozótok egy holdja után, vagy ha ezt nem fogadják el, a megyék dolgozzanak ki a kiszárítandó földekre valamilyen osztályozási elvet, s amiről a következő királyi biztosi értekezleten határoznának. A jegyzőkönyvben rögzítettek szerint gróf Széchényi Lajos előadta az „E” mellékletben írásba foglalt kívánságát, hogy a siói csatornázásokra a „bőrgátak” átvágásaira költött több ezer forintot kitevő költségeit a mostani költségkivetésnél levonással vegyék számításba. Az Esterházy és a Batthyány hercegek, valamint a Veszprémi Káptalan képviselői pedig szóban közölték, hogy az új Sió-csatorna által elfoglalandó földterületet földesuraik ingyen, kárpótlás nélkül nem fogják adni, míg ezzel szemben Meszlényi Lajos a dád-pusztai közbirtokosok nevében az ásáshoz szükséges földeket térítésmentesen felajánlotta a szabályozó társulat számára. Ezeken a kérdéseken túl, Beszédes ismertette még a Fenékpusztától a balatonhídvégi Zala hídig tervezett, az „úgy nevezett Kis Balatonon” keresztül ásatandó új csatornának a költségjegyzékét. Ezt „F” mellékletként, mint a Sió-Balaton-szabályozás részét képező dokumentumot csatolták a jegyzőkönyvhöz, ami azt bizonyítja, hogy a királyi biztosság szabályozási-lecsapolási terve az ozorai malomgáttól a balatonhídvégi hídig tartó területre terjedt ki. A gyűlés végén Zichy a megyei küldöttek által felszólította a vármegyegyűléseket, hogy ha a tervezett szabályozás-lecsapolás ismertetett tervét illetően kialakították álláspontjukat és határoztak, akkor haladéktalanul értesítsék őt, hogy a következő összejövetelt előkészíthesse, és annak időpontját kitűzhesse. Közölte továbbá, hogy a Sárvíz mellékét ábrázoló térképet a Tolna megyei, a Balatonról készítettet pedig a Somogy megyei levéltárban helyezteti el. A jegyzőkönyvet ZiCHYn és BESZÉDESen kívül még harmincán írták alá, akik valamennyien megyei küldöttek voltak. 278 Az ,,A’ mellékletben szereplő 86 Veszprém, Zala és Somogy megyei Balaton- és Sió-menti település összlakossága Fényes (1851) adatai szerint - a csecsemőket és aggastyánokat is beleértve - alig haladta meg a 47 ezer főt. Közülük a közmunkára kötelezett telkes jobbágy, házas és házatlan zsellér felnőtt férfiak száma 20-22 ezer körüli lehetett.
