Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
AZ 1827. ÉVI XXXIII. TC. BALATON-LECSAPOLÁSI ÉS SIÓ-SZABÁLYOZÁSI RENDELKEZÉSEI... 245 A többi vármegye küldöttei szintén kijelentették, hogy a tervek megvalósítási költségeinek tárgyalását illetően ők sem rendelkeznek felhatalmazással, és semmilyen elkötelezettséget nem vállalhatnak, de azért, hogy megbízóikat megfelelően tájékoztatni tudják, szükségesnek tartják az előterjesztett javaslatok egyes részeinek megvitatását, hogy jobban megismerhessék azokat. Egy ilyen tájékozódó jellegű tárgyaláshoz végül Fejér és Tolna vármegyék küldöttei is hozzájárultak. A tárgyalás során mindenekelőtt a Sióról eltávolítandó malmok ügyét vitatták. Egymással éles ellentétben álló vélemények csaptak össze a vármegyék, a királyi biztosság és a malomtulajdonosok képviselői részéről, mivel a tervezett lecsapolás megvalósításának alapfeltétele volt a Sión még meglévő malmok eltávolítása. A somogyi és zalai küldöttek azon az állásponton voltak, hogy a Sióra épített malmok a Balaton lefolyó vízét visszatartják. Ezáltal haszontalan berkek és mocsaras posványok keletkeznek a tó körül. így az építmények káros malmoknak számítanak, melyeket az 1751. évi XIV te. értelmében le kell rombolni. Arra az ellenvéleményre, hogy korábban, amikor a királyi biztosság ezeket a malmokat még megtartha- tóknak ítélte, nem protestáltak fennmaradásuk miatt, - azt válaszolták, hogy akkor csak a Sió és nem a Balaton szabályozásáról volt szó. Az elnöklő királyi biztos, Zichy a malmok elbontását elkerülhetetlennek tekintve, ajánlotta a malombirtokosokat illető megváltásról való egyezkedést. Erre a somogyi és zalai küldöttek kijelentették: e malmok értékének megtérítését kiküldőik nevében semmi esetre sem vállalják, az 1751. évi XIV te. rendelkezéséhez továbbra is ragaszkodnak, de hajlandók a malmok eltávolítását ellenző megyék véleményét vármegyéjük, s az érintett vízmelléki birtokosok elé terjeszteni. Felszólították a három malombirtokos uradalom képviselőit, közöljék; milyen kárpótlást kívánnak az elpusztítandó malmokért.275 A bontási szándék ellen felolvasták az ozorai hercegi uradalomnak a királyi biztoshoz már írásban benyújtott tiltakozását, amihez szóban a mezőkomáromi malmot birtokló enyingi Batthyány-uradalom képviselői is csatlakoztak. Mivel a kárpótlás kérdésére vonatkozóan semmilyen földesúri utasítással nem rendelkeztek, megígérték, hogy amint a földesúri elhatározás az uradalomhoz megérkezik, azt azonnal elküldik ZiCHYnek. A veszprémi káptalan főügyésze ugyancsak írásos tiltakozást nyújtott be a tanácskozáson, melyben bizonyos feltételek mellett tárgyalási hajlandóságát is jelezte konkrét kárpótlási költségek megnevezése nélkül, amelyek utólagos megküldésére ígéretet tett. A Batthyány hercegi uradalom és a veszprémi káptalan képviselői által érzékeltetett tárgyalási hajlandóság ellenére az ozoraiak kitartottak merev elutasító álláspontjuk mellett, és nem kívántak a kárpótlási költségekről továbbra sem adatszolgáltatást nyújtani. Ezért Zichy, mint királyi biztos kérte meg Somogy és Zala vármegyék nevében az illető földesurakat, hogy a malombirtokosok neki küldjék meg az általuk kívánt kárpótlások jegyzékét, amit ő fog továbbítani az érintett megyéknek. A Sióról eltávolítandó malmok ügyében tehát maradt a két egymással szöges ellentétben álló álláspont; kárpótlás nélkül eltávolítani, vagy változatlan formában meghagyni azokat. Zichy ezek után azt szerette volna tisztázni: részt vesz-e Somogy és Zala vármegye a Balaton vizének lebocsátása miatt szükséges sárvízi szabályozások költségeinek viselésében? A két megye ennek ellentmondott azért, mert szerintük ezzel a Sió és a Balaton szabályozásával semmi összeköttetésben nem lévő vidékek helyett viselnének költségeket. (Biztosan tudták, hogy ez nem igaz, de ezzel próbáltak visszavágni a Veszprém, Fejér és Tolna megyei érdekeltségű malomtulajdonosok ellenkezésére.) A jegyzőkönyv szerint ezekben a vitákban a Veszprém megyei küldöttek nem vettek részt, mivel a megye területét a lecsapolás viszonylag kis területen érintette és talán azért, mert az érintettség túlnyomóan a veszprémi káptalan birtokaira vonatkozott. A királyi biztosi törekvés tehát ebben a kérdésben sem hozott semmi eredményt. 275 A három malom történetére vonatkozó adatokat előbb, a vízhaszonvételekkel kapcsolatban ismertettük. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy ezek még az 1830-as évek elején is igen jövedelmezőek voltak. Az ozorai malom pl. minden kockázat nélkül évi 10-15 ezer forint tiszta jövedelmet hozott az Esterházy hercegi uradalomnak.
