Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
222 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... vászony 34 ft- 39. sz.: író matériákér 15 fi 39 x. - 40. sz.: sátorhoz való matériálék 94 ft 10 x. - 41. sz: Bognár munka 3 f 30 x. - 42. sz.: sátor vásárér 4 ft. Az 1824ik Észt. a 4,k szám alatt karókér 20ft - 7. sz.: Compactomak 2 ft 30 x. - 10. sz: pénztartó ládáér 10 fi -11. sz.: papírosér 10 fi 30 x. - ismét papírosra 44 ft 36 x. 3or A 10ik szám után a pénz felváltásával és bészedésével tett némely költségekre 20 fi erogáltatik, de ezen költségeknek környül állásos előadását béadni és a Ts. Centralis Deputationak a kifizettetés iránt való elrendelését kinyerni és ezzel a számadáshoz mellékelni kellett volna. Költ Székes Fejérvárott Május 17. 1825. Esztendó'ben Mentler Károly T. N. Fejér Vármegye Számvevője ” Az idézett számvevői jelentés sok mindenről árulkodik az egyébként terjedelmes ívenkénti gazdálkodási iratanyagokról, amelyeknek túlnyomó részét a befizetések ellennyugtái és a kifizetések átvételi elismervényei tették ki. A nyugtákkal, elismervényekkel (bizonylatokkal) igazolt számadásoknál Mentler számvevő egy olyan kimutatást hiányolt, amelyből pontosan kitűnik, hogy az egyes társulati tagoknak mennyi volt a teljes befizetési kötelezettsége, az adott évben mennyit fizettek be, és menynyit kell még nekik befizetni. Máskülönben az éves befizetési és kifizetési összegeket rendben találta azon kiadások kivételével, amelyekre nem volt választmányi határozat szerinti felhatalmazás. A kifogásolt - szabálytalan - kifizetések között olyan tételek szerepelnek, amelyek minden bizonnyal nem voltak előre betervezve a költségvetésbe, rendkívülinek számítottak és nem tartoztak közvetlenül a csatoma- ásási munkákhoz. Ilyen volt például az 1822. évben a 37. számú kiadási tétel, amely szerint 110 forintot fizettek ki könyvnyomtatásért, vagy az 1823. évben különböző tételszámok alatt feltüntetett, összesen 146 forint sátoranyagért, varrásért, stb. (Valószínűleg valamilyen összejövetel megtartásához volt szükség egy nagy sátorra.) Nem talált a vármegyei számvevő választmányi határozatot a 1824. évi 54 forintos papírvásárlásra, és a 10 forintért vett pénzesládára sem, amelyek a kiadási számadásban utalványozással és számlával bizonylatolva szerepeltek. Végül a pénzkezeléssel kapcsolatban feltüntetett 20 forintnyi költségre vonatkozóan is hiányzott a választmány jóváhagyó határozata, sőt annak részletezése sem volt feltüntetve. Tudva azt, hogy a társulati pénzből egyetlen krajcárt is csak választmányi határozat alapján lehetett felhasználni, igen valószínű, hogy a kifogásolt és valószínűleg hirtelen szükségessé vált kiadásokra is minden bizonnyal volt szóbeli határozat, amit később elmulasztottak írásba foglalni. A Sárvízi Csatorna Társulat, a Kaposvizét Levezető Társulat az 1820-as években igen gondosan bánt a társulati tagok pénzével, ami megalapozta azt a bizalmat, ami a későbbiekben megnyilvánult a társulatok gazdálkodásával szemben. Az 1827. évi XXXIII. te. Balaton-lecsapolási és Sió-szabályozási rendelkezéseinek végrehajtására irányuló törekvések Zichy Ferenc gróf királyi biztosnak a Sárvíz, Sió és Kapos folyók mocsarainak sikeres kiszárításáról beszámolójelentését az 1825—1827. évi országgyűlés nagy érdeklődéssel fogadta. Ezt az országgyűlést az utókor „reformországgyűlés”-ként tartotta számon, mivel ezen szorgalmazták erőteljesen a nemzeti nyelv használatát a közintézményekben és a magyar kultúra ápolását. Ennek az országgyűlésnek kezdetén hozott határozat alapján hozták létre azokat a bizottságokat, amelyeknek az volt a feladata, hogy felülvizsgálják az 1790-es években kidolgozott javaslatokat és foglalkozzanak az új indítványokkal. Az országgyűlés 1825. szeptember 11-én vette kezdetét, és 1827. május 18-án mondta ki berekesztését I.
