Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
220 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... tevő víztömegét leereszteni a Dunába, illetve előbb a Sárvíz-csatornába, de egész éves negatív vízkészletváltozás esetén egy 45 m3/s kapacitású csatornával ez megszakítás nélküli lefolyatással kb. 3 év alatt elérhető lett volna, ha tudtak volna olyan fenékmélységű csatornát kiásni, mint amilyet Krieger, majd Beszédes elképzelt, és ha a Duna vízállása szintén tartósan alacsony lett volna. Mivel ezeknek a körülményeknek az egybeesése teljesen valószínűtlen, és mivel az elképzelt mélységű csatornát sem tudták volna az adott talajviszonyok között kiásni, ezért a tó teljes lecsapolására vonatkozó elképzelés tényleg illuzórikus, hipotetikus dolog volt. Cholnoky másik megjegyzése két okból is érdekes: az egyik, hogy nem ismerte Krieger 1776. évi tervének ötödik fejezetét, BESZÉDESnek tulajdonította a Mura-Zala-Balaton-Sió hajózható csatorna ötletét, amit eredetileg hatvan évvel korábban Krieger vázolt föl. A másik, hogy azt írta ezzel kapcsolatban, hogy a terv „... a legújabb időkben újra kísért.” Annak, hogy a terv az 1910-es években hol merült fel újra, az irodalomban nem találni nyomát, de a Mura-víz Balatonba vezetésének lehetőségével az 1960-as és 1970-es években is foglalkoztak (OVH 1968), (lásd a 378 és 381. oldalakon lévő képeket) sőt, a terv 2003-ban „újra kísértett” (Szlávik 2003, 2004, 2005). (Erről a IX. fejezetben, a 382. oldalon szólunk.) Ligeti (1974) Beszédes tervét így értékelte: „A Balaton és szabályozása” c. művében: „ Beszédes jól látta, hogy nemcsak a legfelső, és valójában a legkisebb duzzasztást okozó, foki malmot, hanem valamennyi Sió-malmot el kell távolítani, s a medret hajózó-csatorna méretűre kell bővíteni. Sőt azt is felismerte, hogy a tó vízszintjének ingadozását teljesen csak vízpótlással, mégpedig szerinte a Murából való vízátvezetéssel lehet kiküszöbölni. A tóból a Sión keresztül egy lebocsájtható egyenletes vízmennyiséggel pedig nemcsak a meder fenntartását akarta biztosítani, hanem - természetesen a Zala megfelelő mederbővítésével - értékes hajózó utat kívánt teremteni, mégpedig Grác, vagyis Ausztria második legnagyobb kereskedelmi központja felé... Egészében véve talán megvalósíthatatlan, utópisztikus ötlet volt, részleteiben azonban rendkívül sok értékes műszaki elgondolást tartalmaz, s nagy helyismeretről tanúskodik. Sőt, egyes mozzanatai gazdasági szempontból is indokolhatók voltak. Jellemző, hogy a víziút-fejlesztésre vonatkozó javaslatainak számos eleme később is és ismételten felbukkant, s hogy vízpótlási javaslata ma is az előbb-utóbb elkerülhetetlenné váló megoldás egyik változataként szerepel! ” Ligeti félreértette Beszédes tervét, hiszen ő a szóbanforgó csatornával nem a tó vízszintjének ingadozását kívánta kiküszöbölni, hanem éppen a Balaton vízszintjének csökkentését akarta mellesleg elérni azzal, hogy a Sióból valamennyi malmot távolítsák el, s ennek következtében mint Cholnoky írta „...a Balaton vízszine leszáll s ezzel 92 000 hold terem elő a víz alól.” Ezt a területnagyságot akkor 1200 négyszögöles holdakban értették, mai mértékben durván 40 ezer hektárt tesz ki, ami 400 km2-rel azonos, és ennek igen jelentős hányada a tómederből került volna szárazra. Beszédes csatorna terve tehát semmiképpen nem függött össze a tó vízszintingadozásának kiküszöbölésével, annál inkább a tó vízszintjének csökkentésével ugyanúgy, mint Krieger tervében, akinek munkásságát Beszédes jól ismerte, amint az a következő részben ismertetendő 1834. évi, Sió-szabályozással foglalkozó ádándi gyűlés jegyzőkönyvéből kitűnik. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásakor nemcsak a hidrológiai, hidraulikai tényezőkkel kapcsolatos mérnöki műveletek voltak alapvető fontosságúak, hanem azok a pénzügyi-gazdasági, vármegyei igazgatási és munkaszervezési eljárások is, amelyek lehetővé tették a mérnökök által készített tervek valóra váltását. Az utóbbiakról részletes ismertetést ad Zichy idézett 1825. évi jelentése a 4-7. pontokban. Ezek szolgáltak mintául a később végzett szabályozásoknál, így pl. a Kapos vizét levezető Társulat 1827-től végzett tevékenységében ezek már jól nyomon követhetők. A Társulat az érdekelt föld- birtokosok költség hozzájárulásaiból fizette a szabályozási munkálatok és a műszaki irányítás költségeit, s ebből a szempontból magánvállalkozási alapon működött, mint gazdasági társaság. De a munkaerőt a vármegyei közmunka-kötelezettség keretei között, a megyei szervek közreműködésével vette igénybe, ami olcsóbbá tette a kivitelezést, sajátos helyzetet teremtve a társulat és a vármegye vezetése között. A társulat pénzügyileg független volt a vármegyétől, de a társulati pénzeket a megyei házi
