Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
206 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... Ezen munkáknak és költségeknek is gyümölcsei e következendők: aJ Hogy az éppen ezen vizektől elöntetett 86 000 holdra terjedő birtokok, már részént mívelhetőkké lettek, részént folytatván a ’ munkát azzá fognak téttetődni, jelessen a ’ Sió vizének a ’ Kapóssal való összvefolyása körül, a ’ hol még három esztendők előtt tavak és motsárok voltak, már most gyönyörű réteket látni, mellyeket az idén is háromszor kaszálhattak. b/ Hogy az előhozott siófoki malom elrontásával a ’ Sió vízének a ’ Balaton torkánál leszállíttatván e ’ tónak színe is 3 lábnyit és 3 hüvelyknyit apadt meg egész kiterjedésében; a ’ honnan az következett, hogy a Balaton vize magát a ’ medribe visszahúzván, azon szélei, mellyek azelőtt nagy kiterjedésben vízbe voltak, mostan attól szabadok, és így itt is vidám kaszálló rétek és legellők támadtak. c/Hogy a ’ szomszéd vármegyék, jelessen pedig Somogy vármegye 25 mérföldnyi tározatra, a ’ Dunával kereskedésbeli kezesülést nyertek, úgy, hogy a már kész és ezután készíttendő tsatornákon 100 és 200 mázsa terhet hordozó hajókkal kereskedhetnek Simontornyáig, alább pedig a’ Sárvízi fő tsatornán nagyobb hajókkal is, mellyek 500-tól 1000 mázsáig nyomó terhet hordhatnak... Mind ezen Királyi Bizottságbéli munkákat, és azoknak foganatját egybe vévén, kitetszik, hogy azoknak végbe vételére vezető 186 800 vont ölnyi motsárosföld., a ’ legtermékenyebb földekre változtatott.A jelentés dátuma: „Költ Posonban 12-dik Novemberben 1825” Aláírása: „Comes Franciscus Zichy Commissarius Regius”. A jelentés magyar nyelvű szövege mellett a hivatalos latin nyelvű szöveget is kinyomtatták, mellékletként pedig a szabályozást bemutató színes, nyomtatott térképet csatoltak hozzá.247 (Ez a térkép feltűnően hasonlít szerkesztésében az előzőekben ismertetett térképhez, amely az 1779-1780 években fennállt helyzetet ábrázolja). A jelentés jól tükrözi azt, hogy milyen körülmények között és milyen módon valósították meg a 19. század első negyedében a Sárvíz, és részben a Sió és Kapos szabályozását, aminek eredményeképpen - a jelentésben foglaltak szerint mai mértékekkel számítva - összesen 354 km hosszúságban ástak ki csatornákat, 102 km hosszban építettek töltéseket és 144 933 ha (145 km2) területet szárítottak ki. A korabeli Magyarország területén ez volt a legnagyobb méretű lecsapoló csatornázási művelet, ami egész Dunántúl területén éreztette hatását. Zichy jelentése248 csupa pozitívumot tartalmaz, amelyek lényegében megfelelnek a valóságnak, de a lecsapolással nyert területek gazdag hozamára való utalások néhol felülírhatták a valóságot. Túlzásnak tekinthető az az állítás is, miszerint „a Sió foly ónak az igazítása a maga csatornáival együtt már egészen elvégeztetett”, vagy a Kapósnál szükséges csatornaszakaszok kétharmad részben elkészültek. A jelentés ezektől eltekintve számos olyan adatot tartalmaz, amihez érdemes kiegészítéseket tenni, jelentőségüket kiemelni. Mindenek előtt azt jegyezzük meg, hogy a jelentés szűkszavúan csak annyit említ meg a korábbi munkálatokról, hogy az uralkodók által kinevezett királyi biztosok, bár célszerű intézkedéseik nyomán több helyen igen sok munkával csatornát ástak ki, de a teljes lecsapolást, mint kitűzött célt, meg sem közelíthették. Már csak azért sem, mert a vármegyék a területükön érdekelt földesurakkal a másikaktól elkülönülve munkálkodtak. Ez a megállapítás annyiban helytálló, hogy Fejér és Tolna vámtegye között valóban jelentős ellentétek voltak a teljes, összehangolt Sárvíz szabályozás kérdésében - amit Sigray nem tudott megszüntetni, és ami miatt Bőhm kivált a tolnai munkálatokból - de a fő okok, amik a csatomaá- sások beszüntetéséhez vezettek, mások voltak; ezeket a Sárvíz első szabályozásával foglalkozó részben az előzőekben ismertettünk. Az 1774-1784 közötti években a két vármegye területén kereken 119 km hosszúságban ástak ki csatornát a Sárvíz vizenyőseinek kiszárítása és mocsarainak lecsapolása érdekében, ami akkor a folyó természetes mederhosszúságának több mint négyötödének felelt meg. Ez 57 km-rel volt 247 A térkép fényképét 2001-ben közölte Fejér (szerk. 2001) „Vizeink Krónikája” c. művében (61. p.) ..Beszédes József terve a Sárvíz, Kapos és Sió rendezésére az árterületek feltüntetésével" aláírással. 248 A jelentés nem csupán vízgazdálkodási és vízszabályozási szempontból érdekes, hanem nyelvészeti tekintetben is.
