Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
202 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... rata alapján létesítendő vízszabályozó társulatokról.245 A törvénycikk megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a kor követelményeihez igazodva vízszabályozó társulatok jöjjenek létre. E törvénycikk alapján szorgalmazta JÓZSEF nádor a Sárvízi Csatorna társulat megalakítását, ami 1811 -ben megtörtént. A társulat első igazgató mérnöke Saátor Dániel volt 1817-ben bekövetkezett haláláig. Utóda 1819 május 18-tól Beszédes József lett, aki Bőhm Ferenc terveire alapozva teljesen új tervet dolgozott ki a Sárvíz szabályozására.246 Tervének lényege az volt, hogy az eredeti vízfolyásmedret a rátelepített vízimalmoktól megszabadította, kitisztíttatta és azt, mint „fenékcsatornát” a továbbiakban a mocsárvizek levezetésére használta. Ezzel a csatornával csaknem párhuzamosan, de magasabban vezetett új. ún. „övcsatornát” ásatott, amit tiszta vizű vízfolyásokkal táplált. Erre a csatornára telepítették azután a malmokat, amiért ezt „malom-csatornának” nevezték. A Sárvíz-szabályozási munkálatok tulajdonképpen 181 1-1825 között folytak, de a munka zömét 1817-et követően végezték. Az új Sárvíz-medret Nádorcsatornának nevezték el, amely nemcsak a Sárrét és a Sárvíz-völgy vizenyős-mocsaras területeiről vezette le a felesleges vizet, hanem a Sióval való összeköttetés után annak, és a Kapósnak a vizét is jobGr. Zichy Ferenc (1777-1839) névaláírása ban befogadta, mint korábban. A szabályozási munkálatok eredményével a társulati tagok elégedettek voltak, hiszen volt közöttük olyan, akinek a 14 év alatt kifizetett hozzájárulása már az első évben megtérült a lecsapolt terület jövedelme által. A sikeres vállalkozásról és annak eredményeiről nyomtatásban kiadott beszámolót nyújtott be az 1825. évi országgyűlésnek gróf Zichy Ferenc királyi biztos, amit minden bizonnyal Beszédes József szövegezett meg. A beszámoló Sióval foglalkozó részét Cholnoky J. (1918) már közzétette, mégis úgy gondoljuk, hogy történeti értéke miatt tartalmának ismertetése helyett célszerűbb, ha itt is az eredeti szöveget idézzük rövidített formában. Gróf Zichy Ferenc jelentése korabeli stílusa miatt néhol kissé körülményesnek tűnik, de így is érthetően és részletesen tájékoztat a Sárvízi Csatorna társulat 1811-1825 közötti években végzett munkájáról. A jelentés címe: „ Történeti Előadása Azoknak, mellyek a' Sárvíz, Sió és Kapos folyóvizek Motsárjainak kívánt sikerrel téendő kiszárittására, az erre kegyelmesen rendelt Királyi Biztosságnak igazgatása és intézetei által elhatároztattak, történtek, és végre hajtattak; és a' miket azon Királyi Biztosság, Pest, Tolna, Baranya és Bács Vármegyékben a' Duna' folyásának megigazítására elkezdett és végzett: - a' melly egyszer s mind az ezen tárgyakkal való bánásnak módját magában foglalja.” 245 Fejér (szerk. 2001) a Vizeink krónikájában az 1807:XVII.tc.-ről közöltek: "A közvetlen ok, amely az országgyűlést döntésre sarkallta, a Sárköz és a környező Duna-völgyi területek szabályozásának ügye volt, s ennek rendezésében, vagy egy mocsár lecsapolásában érintettnek tekinthető birtokosok nagyobbik része a munkálatok megindítását szorgalmazta, akkor az általuk megalakított vízszabályozó társulat határozatai a szabályozást nem kívánó kisebbségre is kötelező érvénnyel bírnak, akik a költségekhez a munkák elvégzéséből rájuk eső többlethaszon terhére kötelesek hozzájárulni. Ha ez a kisebbség a költség-hozzájárulást megtagadja, akkor a munkálatokból származó többlethasznuk a tartozás kiegyenlítéséig hatóságilag zárolhatóvá válik. A törvény tehát az adott régió (víz vidék, vagy öblözet) birtokosait függetlenné tette a közigazgatási határoktól, s ezzel az adott vízmunka tekintetében a vármegye nem érintett birtokosainak szavazatától is. (57. p.) 246 Beszédes 1811-1813 között napidíjas mérnökként dolgozott a Társulatnál, 3 forintos napidíjjal. Fennmaradt elszámolása szerint 1812-ben febr. 1-aug. 31. közötti időre összesen 639 forintot keresett. 1814—1818 között galántai Esterházy Károly gróf uradalmi mérnöke volt, ahol nagyobb javadalmazásban részesült. Uradalmi mérnöki tevékenysége mellett írói tevékenységet is folytatott. 1819-ben elnyerte a filozófia doktora címet. Különösen szépen írt és rajzolt, jó kapcsolatot tudott teremteni az emberekkel.
