Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
KRIEGER SÁMUEL 1776. ÉVI TERVE A KAPOS, A SIÓ ÉS A BALATON SZABÁLYOZÁSA... 179 Ez a hosszúság is kevesebb a Cholnoky (1918) által közölt 77,18 km-nél, és Győrre, Muszkalay, Rákóczi (1980) által megadott 76,5 km-nél. A különbség jelentős, és mivel a kéziratokban nem találtunk rá magyarázatot, a MOL -ban lévő S. 12. Div. VIII. No. 283.sz. Balaton térképén megmértük a Keszthelyi-öböl legnyugatibb és a Keleti-medence legkeletibb pontjai közötti távolságot, ami 2150 mm. Ez a térkép 1:34560 méretaránya alapján számítva 74 304 méter, vagyis 74,3 km, illetve 9 osztrák mfd és 3180 bécsi öl hosszúság a valóságban. Krieger tehát igen pontosan mért, csak a tervezet szövegezésekor nagyvonalúan lefelé kerekített, amikor a tó hosszúságát meghatározta. A tó szélességére vonatkozó adatait viszont egyértelműbben adta meg; azok pontosságát nemcsak az említett térképének ismertetésekor bemutatott ellenőrző méréseink, hanem az irodalomban közölt adatok is igazolják.211 212 A tó méretének jellemzői után a tavat övező mocsarakat felsorolva a következő, igen figyelemre méltó tömör megállapítást tette: „Ezeket azonban nem a Balaton vize táplálja, éppen ezért külön kell őket kezelni, úgy mint saját patakjuk által táplált mocsarakat.” Véleménye szerint tehát a Balatonhoz csatlakozó mocsarak nem a tó elöntéseiből jöttek létre, nem tartoztak szervesen a tómederhez, hanem saját patakjaik által táplált hidrológiai képződmények. KRiEGERnek ezt a megállapítását, mivel nem volt összhangban a Balaton keletkezésére vonatkozóan a 19. sz. végén kialakított elmélettel, a Balatonnal foglalkozó kutatók a 20. század végéig nem vették figyelembe. Bendefy (1973) is „igazított” a megállapításon, amikor Krieger tervét magyarul közzé tette.213 A mocsarak ismertetése után szintén nagyon tömören a Balatont tápláló vízfolyásokról azt írta, hogy a tavat részben a Zala folyó, amelynek vízhozama csaknem a felét teszi ki az összes befolyó vízmennyiségnek, részben források és patakok táplálják. A Zala és a többi vízfolyás által szállított vízmennyiségeket a VI. sz. táblázatban tüntette fel köbláb/perc értékekben. A táblázat négy rovata közül az elsőben a kisvizű, ún. „bu- gyogó” források (Scaturigines), a másodikban a bővizű források, gyors vizű patakok (Torrentes), a harmadikban a patakok (Rivuli) által szállított vízmennyiségeket, a negyedikben az egy-egy uradalomhoz, pusztához tartozó vízfolyások együttes vízhozam adatait adta meg. A Zala által szállított vízmennyiséget csak a negyedik rovatban szerepeltette, jelezve ezzel, hogy a Zala nem patak, hanem folyó. A táblázat első három rovata két részre osztott; az első oszlop azokat a szám- és betűjeleket tartalmazza, amelyekkel a vízfolyásokat a Balaton térképén megjelölte. A második oszlopban a vízmennyiség adatok találhatók percenként köblábban megadva. A táblázat első rovatában feltüntetett 9 kisvizű forrás összes hozama 417 köbláb percenként (0,22 m3/s). A 14 bővizű forrás, illetve sebes patak összhozamát a második rovatban percenként 2869 köblábra (1,51 m3/s-ra) teszi, a harmadik rovatban szereplő ugyancsak 14 patak együttes hozama 34 988 köbláb/perc (18,42 m3/s). Végül Krieger mérései idején a Zala 18 360 köbláb/perc (9,66 m3/s) víztömeget szállított Balatonhídvégnél a tóba. A táblázat negyedik rovatában feltüntetett együttes vízhozamok számoszlopának összege 58478 köbláb/perc (30,79 m3/s), ami azonban hibás összeadás eredménye. Az oszlopban lévő számadatok jól összeadva 56634 köbláb/perc összeget (29,82 m3/s-ot) adnak, ami 1844 köbláb/perc (0,97 m3/s) értékkel kevesebb a rovatban feltüntetettnél, de ez is lényegesen több a 19-20. században mért befolyó víz- mennyiségek éves átlagainál. Krieger adatait Cholnoky J. (1918) túlzottnak tartotta214 és úgy vélte, hogy a mérések valószínűleg erős árvíz idején történtek. A táblázat adataiból valóban arra lehet következtetni, hogy Krieger a kora tavaszi nagyvizek időszakában mérte a Zala és néhány patak vízszállítását, de az igen magas értékeknek más oka is lehetett. Ilyen ok lehetett az, hogy véleményünk szerint Krieger legkevesebb öt patak vízhozamát becsléssel állapította meg, amit az bizonyít, hogy hat patak esetében egyformán 1930 köbláb/perc, azaz durván 1 m3/s vízhozamot tüntetett fel. Csak ebből a túlbecslésből mintegy 6 m3/s többlet származhatott. Ha ezzel csökkentjük a táblázatban megadott és az összeadási hiba miatt korrigált értéket, akkor az összes be211 Egy osztrák mérföld 4000 bécsi öl = 7585,9 m =7,58 km 212 Gyürke, Muszkalay és Rákóczi (1980) tanulmányukban többek közt azt közölték, hogy a tó ....legkeskenyebb a tihanyi szűkületben, ahol a partok közötti távolság 1,4 km, a kikötők mólóinak csúcsai között pedig 1,0 km.". (183. p.) 211 Bendefy (1973) „De azért a különböző mocsarak mindegyike keletkezésének mégsem csupán a Balaton tavának a vízállása az oka; figyelembe kell vennünk, hogy egyes mocsaraknak mintegy saját patakjuk van, amely elárasztja őket (vízével); ezek eredete így értelmezhető." (53. p.) 214 Cholnoky (1918) „A táblázat szerint a patakok és folyók (sic!) perczenkint összesen 58478 köbláb vizet hoznak a tóba. Ez a mai mértékek szerint 30,77 m3/sec vízmennyiséget jelent, s mindenesetre túlzott, valószínűleg erős árvíz idején méretett. A Zala vízmennyiségét 18360 köblábra becsüli perczenkint, tehát 9,66 mi/sec-ra„ s ez nem is sok. De erősen túlbecsüli az északi patakokat, pl. az örvényesit, füredit stb." (215. p.)
