Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
174 V A SÁRVÍZ, A KAPOS ÉS A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁNAK ELSŐ TERVEI kodott. A királyi biztos instrukcióinak és konkrét elvárásainak megfelelően ekkor írhatta meg végleges formában az előzetesen már megszerkesztett szabályozási tervet. A Balaton- és a Sió-szabályozás térképeinek viszont már teljesen készen kellett lenniük, mivel ezekkel sem Kőszegen, sem a bejárás idején nem foglalkozhatott. Június 12-én a királyi biztos és a mérnök, a báró saját kőszegi lovain Kis-Unyomon és Körmenden át a Sigray birtokok központjába, Ivánéra mentek. Június 13-án ide érkezett meg Joseph Walcher hajózási igazgató, akit a vízmérések, azaz a szintezések hivatalos felülvizsgálatára küldtek ki, s akivel még aznap megtárgyalták a folyók környékének végigjárására vonatkozó feladatokat. Június 14-én Sigray meghatározta az úti tervet, az útvonalat, a haladási ütemet, a vizsgálódási eredmények megbeszélésének időpontjait, a térképezés felülvizsgálatának vonalait, s végül úti programjáról értesítést küldött Zala vármegye uraságainak. Június 15-én újból, részletesen átbeszélték a vizsgálatokkal kapcsolatos dolgokat, s egyetértésre jutottak az eljárás módját illetően. Háromnapi előkészítés után június 16-án kezdődött meg a tényleges felülvizsgálati bejárás. Ivánéról még a délelőtti órákban Zalaegerszegre érkeztek, ahonnan Zalabér irányába továbbmenve a Zala folyót szemlélték meg a Szent Ivánfa malmától a Nemesapáti földek kezdetéig és a Jó Bereknek nevezett delelőig. Ezután a pölöskei és szentlászlói mocsarakat tanulmányozták, megkeresvén az ezekből elfolyó víz medrét és a Zalával való összefolyás helyét. Minősítették a Nemesapátinál lévő malmok helyzetét és állapotát. Éjszakára a zalabéri birtokon szálltak meg. Az első bejárási napon óvatos becslés szerint több mint 80 km-t tettek meg, miközben sokszor megálltak a terepet szemrevételezni és ezenkívül déltájban étkezéssel is eltöltöttek valamennyi időt. A naplóban leírtakból arra lehet következtetni, hogy a későbbiekben is naponta 50-60 km-t jártak végig rossz terepviszonyok között, ami azt jelentette, hogy napkeltétől-napnyugtáig úton voltak. Június 17-én Zalabérről elindulva a kehidai és csányi (ma Zalacsány) birtokokon átmenve Zalavárig a mérföldnél hosszabban elnyúló, vízzel borított Zalaberekkel foglalkoztak, s délig végighaladtak egészen a Mogyoród és Hídvég birtokok közötti, a Zala folyó feletti hídig, ahol a Zala csakugyan a Balatonba folyik. Azon a helyen, ahol a térkép szerint199 a bozótból kiválik a folyó a vele határos összefüggő mocsarakból, megfigyelték, hogy a Zala fák közé veszi be magát, majd beleolvad a Balaton mocsaraiba. A lefolyó víz uralkodó kitódulásának megvizsgálása az ingoványos ösvényen a legnagyobb fáradsággal volt megközelíthető, de ilyképpen mégis szemrevételezték. A következő napon, június 18-án szép napos időben naplementéig tanulmányozták a Zala alsó szakaszát elborító mocsarakat, amit a napló szerint közönségesen Zala-bereknek neveznek, s ami közel egy mérföldön át húzódik megszakítás nélkül Hídvégig. A vizsgálódás útvonala Balatonmagyaródon, Kiskomáromon, Kis- Radán, Zalaszabaron és Bárándpusztán át Zalaapátiig tartott, ahol az apátság részéről barátságos fogadtatásban részesültek. Az útvonal nem a településeket összekötő utat jelentette, hanem az azok határában húzódó Zalabozót tekergős széleit, illetve annak ösvényeit. Június 19-én Zalaapátiról indulva Pacsán, Zalaszentmihályon át Szent-Lászlóig mentek, s onnan Pölöske-Hahót-Felsőrajk-Pacsa útvonalat végigjárva a pölöskei, a szent-lászlói, a hahóti és a rajki mocsarakat tekintették meg, majd ismét a zalaapáti apátságban éjszakáztak. Június 20-án visszatértek a hahóti mocsárhoz és innen indulva végighaladtak a mai Principális-csatorna vonalán - a naplóban kanizsai mocsaraknak nevezett hosszú területsávon - egészen a Mura közelében lévő beleznai birtokig. Ezt a mocsárvonulatot a napló szerint a Zala egyik - Beleznánál kezdődő - ágának vélték, amiről korábban Krieger térképet készíthetett, mivel a mocsarak tanulmányozása során a helyszínt ellenőrzésképpen azonosították a térképi ábrázolással. * 10 199 Itt említették először Krieger Balaton térképét, s ez a hivatkozás megerősíti azt a véleményünket, hogy a térképet Krieger 1776. április 10. és június 8. közötti időben rajzolta meg végleges formában. Azt nem tudni, hogy Sigraynak és Kriegemek volt-e tudomása arról, hogy Pelikán Dániel, Zala vármegye geometrája 1775-76-ban térképet készített a Zala Zalacsány és a Balatonhídvégnél lévő híd közötti szakaszának mocsaras területéről, melynek címe: „Mappa sistens plagam paludosam; quam fluvius Zala, lentissimo gradu perfluendo,- inundat; qui infra pontem Hidvégh; in orificio lacus Balaton immergitur". (Magyarul: Mocsaras területek helyzetének térképe; a Zala folyó lassú átfolyása által elöntve; amely a hídvégi híd alatt ereszkedik a Balaton tó torkolatába.) Pelikán Zala térképét az OSZK Térképtárban TK 2130 számon őrzik. Fényképét Plihál (2002) közölte könyve 405. oldalán.
