Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
A SÁRVÍZ, A KAPOS, A SIÓ ÉS A BALATON SZABÁLYOZÁSA KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK... 167 hette ugyanúgy, mint ahogy azt az udvari kancellária és a Helytartótanács is ismerte Fejér vármegye fel- terjesztésébó'l. Sigray vezetése, illetve felügyelete mellett végrehajtandó vizsgálatokat - az udvari kancellária utasítását figyelembe véve - nyilván azért rendelte el a Helytartótanács, hogy az érintett három vármegye földesurainak hozzájárulási összegeiről való megállapodást egyéni és vármegyei érdekektől nem befolyásolt szabályozási tervvel elősegítse. Sigray nem késlekedett királyi biztosi feladatainak ellátásával. Legelőször is megbízta Böhm Ferencet azzal, hogy addigi sárvízi munkáinak tapasztalatai alapján ismét készítsen szabályozási tervet, most már a Tolna vármegyei szakaszra is kiterjedően. Bőhm Sárvíz-szabályozási elképzelésével hamar elkészült, amire később Beszédes József (1831b) mint a „ Tatán 1772-ki június Ilik napján költ Sárvízi javallat”-ra hivatkozott. Sigray ennek birtokában 1772. július 7-11 között, az érintett vármegyék képviselőivel, valamint Bőhm és Krieger mérnökök177 társaságában végigjárta a Sárvíz középső szakaszát a Sió és a Kapos teljes hosszát. A közel 200 km-t kitevő bejárásról Sigray részletesen beszámolt az udvari kancelláriának, melyet sajnos csak a Helytartótanács által Fejér és Tolna vármegyéknek küldött 1772. november 23-án kelt tájékoztató leiratból ismerünk. Ez többek között a következőket tartalmazza: „A felkent királyi fenség által a Sárvíz folyó érdemi kiszárításának helyi feladataira kiküldött királyi biztos báró Sigray Károly uraság okleveles kötelékeit rendkívülien szolgálva, kezdettől fogva alázatos végrehajtójaként visz- szajelentése szerint eljárt, amiről az udvari kxincellária leiratát alázattal a következőkben ismertetjük... O maga [mármint Sigray] személyesen a földmérőkkel együtt munkálkodott, feltárták a Sárvíz által vízzel borított területeket, egyetértettek a megigazítás tekintetében, ezenkívül hasznos gondolataik támadtak, amelyekből célravezető javaslatok születtek a malmok körülményeinek megváltoztatására ... Megállapították, hogy a szabályozás szempontjából a malmok nagyon károsak, amelyeknek a gátjait magasra emelték, s amelyek a kiáradásokat okozták... Az írásos jelentés egyetértőén tárgyalja, hogy a királyi törvény megtartásának elhanyagolása az oka annak, hogy az ártalmak megmaradtak.178 „Felkent apostoli császári-királyi őfensége kegyes határozatával méltányolja az elöljáró biztos uraság mellé beosztott földmérők küldetését, a feladat végigvitelét; ezáltal a királyi biztos uraság jelentésében javasoltakat végrehajtandóknak tartja; gondoskodni kell a lakosságról, hogy közben malom nélkül ne maradjanak, a magán- és köztulajdonosok érdekeitől vezérelten előmozdítandó, hogy ők is belássák; minden malom és gátja akadály az alacsonyabban fekvő előtt, s ennélfogva - a Sárvíz folyó eredetétől egészen addig, ahol a Dunába folyik - megsemmisítendők, mégpedig tekintet nélkül [a körülményekre] az alapokig lerombolandók... ” A tájékoztató leirat ezután a Sió és a Kapos folyókkal kapcsolatos megállapításokat ismerteti, melyek közül az alábbiakat emeljük ki: „a felmérések szerint a Sió és a Kapos folyók azzal, hogy az ottani malmok és malomgátak járhatatlan akadályt képeznek, gátló körülményt jelentenek, s e tulajdonságukhoz járul az, hogy elárasztásaikkal bizonyítottan a vidéküknek kellemetlenségeket, totális károkat okoznak... A földmérés azt is világossá tette, hogy a Sió folyó kitorkollása a tóparton a legmélyebben fekszik és a természetes körülmények között lefolyó víz mintegy 15 öl, 4 láb és 1 3A arasz szélességű179 180 A veszprémi káptalannak a kitorkollás közelében álló két malma jogtalanul elre- kesztő akadályt képez, s a kifolyás szélessége így 5 öl, 2 láb és 1 3A arasznyira szűkül és emiatt a Balaton felemelkedő vize távolabb kiönt, ezért sok káros pangóvíz, káros pocsolya keletkezik és e szerencsétlen helyzetekből fertőzések jöhetnek létre."m 177 A Bőhmnél 10 évvel fiatalabb Krieger Sámuel, - aki ekkortájt 26 éves volt - szintén az Esterházyak szolgálatában állott és Bőhm segítő társaként vett részt a bejáráson. 178 A leirat itt nyilvánvalóan az 1751. évi dekrétumban foglaltakra hivatkozott, melyet Mária Terézia hagyott jóvá 1751. szeptember 27-én. 179 29,7 m széles 180 Tenk (1936) Sigray jelentésének ezt a részét a következőképpen közölte: „A Sió torkolatát a természet 15 öl 4 láb (kb. 28,5 m) szélesnek alkotta, a veszprémi káptalan kőzetben elhelyezett két malma azonban csak 5 öl és 2 lábnyi (kb.9,5 m) résen biztosította a víz szabad folyását. A futásában gátolt folyó ilyenformán már eredete közelében kiáradt és elmocsarasítotla a környéket. Ugyanez a helyzet ismétlődött valamennyi malomgátnál.’’
