Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

IV. A Sió felmérése és környékének térképezése a 18. században

KRIEGER SÁMUEL BALATON- ÉS SIÓ-SZABÁLYOZÁSI TÉRKÉPEI

137

hagyatottat jelent, míg a „Desc” rövidítés a „descensus” szóval azonos és ereszkedő lejtőt, kimélyülést fejez ki. A „Gatya” kifejezés a gátja szóval azonos és Krieger is eredeti jelentésének megfelelően gátat értett alatta.119

Nemcsak Bendefy értelmezte félre a feliratot, hanem a vele vitában álló Sági Károly (1989) is.120 121 O többek között azt írta, hogy a „...felirattól balra... a felirattal nagyjából párhuzamosan pont-vonal-pont szóból alakított községhatár jelzést látunk. Cholnoky Jenő által közölt Krieger-térkép szerint »Terrénum Fokien.se« és »Terrénum Fok Szabadi«, tehát Fok és Fokszabadi határa a szóban forgó jelölés. A községhatár töréspontjainál három határdombot is feltüntet Krieger".121 Ezután idézi Bendefy térképrészletének ábra aláírását, de a magyar szövegrészben „régi kitorkollás” helyett hibásan „régi kikotrást” írt. A felirat értelmezésének további része ugyanolyan önkényes és hibás, mint Bendefy értelmezései. Idézzük: „A második sor első szava nem »Desc(ensus)«, hanem Deso(lata), mivel a szó negyedik betűje zárt, tehát „o". A második sor második szavát »Gatya«-nak olvassa Bendefy és a magyar,,Gátja' alakra gondol alapján. Meg kell jegyeznünk, hogy a szó első betűje „P”, mivel ezt a betűt egyetlen vonallal írták és írják ma is. A második sor második szavának helyes olvasása tehát Patya. A második sor helyes olvasása:»Deso(lata) Patya dicta«, azaz »Az elpusztult Potyának nevezett hely«”.122

A feliratnak, mint említettük, valamennyi betűjét összehasonlítottuk Krieger írásával, így volt ez a „Gatya” szó esetén is. Ennek alapján határozottan kijelenthetjük, hogy Krieger „G” betűt írt a szó elején, és nem „P” betűt, amint azt Sági állította. Ennek a G betűnek a hasonmása a térképen is megtalálható a „Poss.Sz. Györg” feliratban, amelyben a kriegeri „P” betű összetéveszthetetlenül elüt ettől a jeltől. Sajnálatos, hogy a maguk tudományterületén elismert kutatók hipotéziseikkel kapcsolatban folytatott vitáik során ennyire felületesen jártak el, és alapos vizsgálódás nélkül nyilvánítottak véleményt.

Krieger térképén az általunk előbbiekben idézett felirat egyértelműen a Balaton elhagyott gátjának mondott régi kifolyást jelenti, ami összhangban van a KRiEGERtől korábban idézett leírásában foglaltakkal. Az általa jelzett ki- illetve lefolyás Balaton parti kiindulási pontját az 1885. évi l:25 000-es, az 1939. és 1943. évi 1:50000-es térképekre vetítve megállapítottuk, hogy az a mai mértékkel mérve 2970 méterre volt a siófoki közúti hídtól, és megegyezett az általunk már többször említett legalacsonyabb déli parti hellyel, illetve a Bendefy által megállapított legmélyebb déli parti terepszinttel. Azt viszont természetesnek tartjuk, hogy Krieger Sió-szabályozási tervét bemutató térképen feltüntetett települési területhatár lényegében megegyezik az egykori Fok és Fok-Szabadi települések határával, mivel a vízfolyásmedrek ebben a korban is a területek határvonalai voltak.

Krieger térképén már az első tanulmányozásakor, de a későbbiekben sem találtunk másolásra utaló szúrási nyomokat. Erről az első kéziratos Krieger Balaton térképről másolat tehát nem készült,123 legalábbis szúrt másolat formájában nem készülhetett.

Krieger elsőként rajzolta a Balaton partvonalát a valóságnak megfelelően; a 19. sz. második és a 20. sz. első felében kiadott térképek partábrázolásaival összehasonlítva, hihetetlenül pontosan. Térképén a különböző irányokban mért távolságok (az 1:34 560 méretarányt figyelembe véve) ugyancsak igen pontosak.

119 A később ismertetendő, a 18. sz. végén, vagy a 19. sz. elején készített részletes Sió felmérésnek Fok környékét ábrázoló térképlapján az adott helyen hasonló jelölés és „Deso Gatya" felirat található.

120 Sági (1989) „Siófok török vára" c. tanulmányában Bendefy által közölt Krieger térképrészletre hivatkozva fejtette ki a felirattal kapcsolatos véleményét. Az eredeti térképet nem látta és nem tanulmányozta.

121 Krieger a Balaton térképen a szárazföldön sehol sem tüntetett fel a települések között községhatárt. A Sió szabályozási térképen viszont valóban feltüntette a területhatárokat. A „határdombok” mint már leírtuk, malomhelyeket jelölnek; nem hármat hanem csak kettőt.

122 Sági (1989) Patyával kapcsolatban azt fejtegette, hogy Krieger a Szigetvártól északnyugatra fekvő Pata községet, egykori vámhelyet lokalizálta tévesen a Sió torkolatához Patya néven, majd azt írta, hogy „Tévedése közben rájöhetett, ezért a későbbi térképekről elhagyta ezt a feliratot". Ez a teljesen abszurd állítás is arról tanúskodik, hogy Sági nem ismerte Krieger munkásságának eredeti dokumentumait.

123 A szúrásnyomok még a térképek kasírozása után is felismerhetők, amint az egyébként minden kéziratos térképen, amelyeket szúrt másolatként vagy szúrások alapján készítettek megállapítható.