Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
I. A Sió-völgy földrajzi, vízrajzi és hidrológiai jellemzése
12 I. A SIÓ VÖLGY FÖLDRAJZI, VÍZRAJZI ÉS HIDROLÓGIAI JELLEMZÉSE kony, határozottan mocsaras tavi üledék került napfényre, ami alatt mindjárt pannóniai agyag és homok volt. A Sió-völgynek a tótól kezdve egészen Felsőkustyán-pusztáig semmiképpen sincs folyóvölgy jellege, ez inkább széles, lassanként elkeskenyedő öböl, egészen Jutig. Jutón alul, a Gamásza-puszta felől lejövő széles völgyelés torkolatában van a mintegy 4—5 km2 területű mocsaras Fenéki-bozót. Jutnál még beszélhetünk völgyről, de sem azon felül, sem azon alul ilyenről nem lehet szó. Csak Felsőkustyán-pusztán alul kezd a völgynek folyóvölgy alakja lenni. Siófok mögött, a tóparttal párhuzamosan hatalmas pleisztocén turzás emelkedik, melynek legnagyobb magassági pontja 7,5-8,5 m magasan van a Balaton vízfelszíne felett. Hogy a Balaton ezt a turzást ide építhesse, legalább 6 méterrel magasabb vízállásúnak kellett lennie a mainál. Ebben az esetben Cholnoky szerint a Dunánál is hatalmasabb folyam indult volna ki a tóból, ha a mai völgy már létezett volna, s ez a turzás építését lehetetlenné tette volna. A pleisztocénben tehát a Sió völgye még nem alakulhatott ki jelenlegi formájában és vízválasztónak kellett lennie vagy Jutnál, vagy pedig a Kabóka-patak beömlése felett, közvetlenül a hídvégi Kavicsoshegy előtt. Ennek a tetején meglepő módon pliocénből származó kavics van, ami valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a vízválasztó hosszú ideig fennmaradhasson. A Balaton pleisztocén kori magas vízállásakor képződhetett az a mocsaras lapály, ami a tóparttól idáig húzódik, s ebben a korban ide gyűltek össze a környék vizei. A Kavicsos-dombot idővel a hátráló erózió átmetszette, s a Fenéki bozótból a víz a Duna felé lefolyhatott. A roppant kis esésű, fejletlen völgy azonban csak időnként vitte le a tó vizét, mert a kifolyást az újra meg újra képződő homokturzások megakadályozták. Emiatt nem fejlődhetett ki az obszekvens völgyrész teraszos völggyé. Cholnoky véleményének közzététele óta eltelt több mint nyolc évtized alatt, de különösen az elmúlt 20-25 évben végzett kutatások eredményeként ma már pontosabb és határozottabb képet alkothatunk a Balaton és hozzá kapcsolódóan a Sió-völgy kialakulásáról. E kutatási eredményeket összegeztük és következtetésekkel együtt 1998-ban ugyancsak közzétettük.4 Ezért itt csak az akkori végkövetkeztetést idézzük: A Sió-csatoma (jobbról) és a Kapos folyó találkozása Tolnanémedi határában „...a mai Balaton alakjához nagyjából hasonló tómeder a geológiai negyedkor (kvarter) pleisztocén időszakának Wiirm szakaszaiban (stadiálisaiban) és interstadiálisaiban alakult ki. A Keszthely-i és a Szigliget-i medencékben meghatározott legrégebbi pollenasszociációk 19000-17 000 évesek. A tőzegrétegek kialakulása kb. 14 500-12 500 éve kezdődött a ma ismert Balaton meder helyén egykor létezett kis tavacskák területén és mintegy 1 500-2 000 évig tarthatott időszakos megszakításokkal. A tavi üledék folyamatos lerakódása az egyes medencékben 11 000-7 500 évvel ezelőtt indulhatott meg, a nyugati részeken és a Siófoki (Keleti) medence északi részén egy-két ezer évvel korábban mint a többi részeken. A tó napjainkig folyamatosan meglé4 Virág 1998. 13-33. p.
