Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balatonba torkolló vízfolyások

A Somogyi-dombsági vizgyűjtő vízfolyásai közül külön ismertetést igényelnek azok a csatornák és árkok, amelyek a berekvizeknek a Balatonba történő bevezetésére szolgálnak. Közéjük tartozik az Endrédi-patak is, jóllehet a patak vize eredeténél forrásvíz, de az előbb halastavakba, majd onnan a Tóközi-berekbe folyik, s csak azután jut a Balatonba Balatonszéplak és Zamárdi között.

Imremajori-csatorna. A Nagyberek déli részéről számos belvízcsatorna csatlakoztatásával 47,0 km2 nagyságú területről gyűjti a berekvizeket össze. Belőle szivattyús átemeléssel jut a víz a Balatonba Balatonfenyves déli szegélyénél. Az évente átlagosan átemelt berekvíz 0,27 m3/s-ot tesz ki. A berekvizek minden szempontból a rossz vízminőség kategóriába tartoznak.

Zichy-csatona. A Nagyberek északi részéről az Imremajori-csatornához hasonlóan belvízcsatornákkal gyűjti össze a berekvizet 47,0 km2-nyi területről és szivattyúval emelik át belőle a Balatonba Fonyód-bél atel épnél. Az éves átlagban átemelt berekvíz 0,23 m3/s.

Ordacsehi-árok. Az Ordai-Berek és a Csehi-Nagyberek 10,3 km2-es területének lecsapolására kiásott vízelvezető árok, melyhez belvízlevezető árkok kapcsolódnak. A belőle átemelt berekvíz éves átlagban 0,23 m3/s, vagyis ugyanannyi mint amit a több mint négyszer nagyobb "vízgyűjtő" területtel rendelkező Zichy- csatomából átemelnek. A csatorna 1911-ben készült el, szivattyútelepét 1912 márciusában helyezték üzembe, ami Pohl Béla (1912) ismertetése szerint az ösz- szegyűlt nagymennyiségű berekvizet május végéig a Balatonba emelte. Ugyancsak az ő írásában szerepel, hogy "A berek ily módon való leszárítása után a belvízlevezető csatornák kiásása már könnyű volt. Különösen kedvezővé tette a helyzetet, hogy a kiásandó árkok felső 1-1,5 m vastag, aránylag kis költséggel eltávolítható tőzegrétege alatt, könnyen munkálható, vízálló agyagréteg foglal helyet... Megemlítésre méltó, hogy a kiásott belvízcsatornákban, a Balaton felől szivárgásnak még csak nyomai sem voltak észlelhetők."

A-B-C-csatorna. Ebből a csatornarendszerből, mely mindössze 8,1 km2 területtől gyűjti össze a berekvizet, a szivattyúk Balatonlellénél éves átlagban 0,3 m3/s- ot emelnek át a Balatonba, ami az Imremajori-csatorna berekvízhozamát is meghaladja.

Endrédi-patak. Balatonendréd fölött fakadó forrásból induló vízfolyás vízgyűjtő területe 24,8 km2, de viszonylag kevés víz jut el róla a Balatonba, a halastavakon és a Tóközi-berken való átáramlás után. A patak, illetve a berek évi átlagos vízhozama 0,05 m3/s.

A Mezőföldi vízgyűjtő vízfolyásai.

Kenesei-patak. Az irodalomban csak Cholnoky (1918) tünteti fel, 5,4 km2 (15,0 %) területű vízgyűjtővel, s azzal a megjegyzéssel, hogy "Csak Kenese északi oldaláról jön állandó vizű patak..." Később sem az irodalomban, sem a befolyó vizekkel kapcsolatos jelentésekben nem szerepel.

76