Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VIII. A BALATON VÍZMINŐSÉGÉNEK ÉS TERMÉSZETI KÖRNYEZETÉNEK VÉDELME (írta: Dr. Virág Árpád és Szabó Szabolcs) - A Balaton természeti környezetének védelme érdekében kifejtett tevékenységek 1895 és 1945 közötti években
"...a falut valamiféle szabadtéri múzeummá kellene alakítani. Ezzel a falu meglehetősen szűkösen élő népén is lehetne segíteni. A Balatoni Intéző Bizottság veze- ' tősége magáévá tette a gondolatot s máris megvásárolt néhány házat s múzeummá fogja berendezni.. .az idegen látogatók kényelmére sétautakat és turistautakat kell jelezni és részben építeni... Kicsinyes okoskodás azt feszegetni, hogy helyes-e Tihany ilyen berendezését Nemzeti Parknak nevezni. Persze, hogy nem olyan lakatlan, érintetlen természeti nagyszerűség, mint a Yellowstone-Nemzeti-Park... Ilyent a Balaton vidékén nem lehet elképzelni. De a félsziget ""park"" lesz abból a szempontból, hogy sétautak fogják behálózni, minden részében látványosságok lesznek..." Cholnoky J. nem érte meg a Tihanyi-fél sziget "természetvédelmi körzetté" nyilvánítását; 1950-ben, nyolcvanéves korában meghalt. Az általa és mások által kifejtett kitartó tevékenység csak az 1950-es évek első felében hozta meg az első eredményeket. A második világháború utáni földreformtörvény rendelkezése szerint a természetvédelmi célból kijelölt, vagy tervezett területeket nem lehetett a földosztásba bevonni, így a Kis-Balatonnak az Országos Természetvédelmi Tanács (OTT) által 1940-ben rezervátum céljára kijelölt területét sem. A földművelésügyi miniszter 1946-ban a Kis-Balaton megmaradt két nyíltvizű kis tava körül 5 ezer hektárt vadászati védterületnek nyilvánított. Ennek külső övezetében a vadászatot korlátozták, a belső, 1 400 ha-s területén pedig a lőfegyver használatát megtiltották, az egyéb tevékenységeket pedig engedélyhez kötötték. A rendelet a két tó közvetlen 345 ha-s területén minden emberi tevékenységet megtiltott. Ide csak az őrszemélyzet és engedéllyel a tudományos kutatók léphetek be. A védelem akkor vált teljessé, amikor az OTT 1951-ben hozott határozata alapján a Kis-Balatonnak a tavak körüli területéből összesen 1 403 hektárt zárt természetvédelmi területté nyilvánítottak. Egy' évvel később az OTT 392/1952. számú határozatával a Tihanyifélszigetet az ország első tájvédelmi körzetévé nyilvánította. 1954-ben a kormányzati szervek utasítására megszűntették a bazaltbányászatot a Badacsony badacsonytomaji oldalán lévő bányában. A tördemici bazaltbánya bezárására az Országos Természetvédelmi Hivatal követelésére tíz évvel később került sor. Az 1895 és 1945 közötti fél évszázad során a Balaton védelmével kapcsolatban egyszer sem merült fel olyan, a tó vízminőségével összefüggő probléma, ami védekezési akciót váltott volna ki. Pedig amint azt az ötödik fejezetben már ismertettük, Istvánffi Gyula az 1897-ben megjelent művében kékalga által előidézett vízvirágzásról értekezett, amit ő akkor "tóvirág"-nak nevezett. A nagy apadások idejéből számos olyan leírás ismeretes, amiből arra lehet következetni, hogy az algaburjánzás többször előfordulhatott a Keszthelyi-öbölben. (1921 augusztusában 748
