Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban

megtelepedő (a vízben és halainkon egyébként közönséges) fakultatív patogén baktériumok együttesen okozták.. .A szokatlan mértékű féregfeldúsulást a környezeti tényezők is segítették. A Balaton nyugati medencéjében a Zala folyón érkező tápanyagban gazdag víz a planktonállomány többszörös mennyiségének képződésére adott lehetőséget a keleti medencéhez képest.. A féreg elszaporodását a halászatra érett angolnák nagyobb sűrűsége is elősegítette. Az elmúlt évek csapadékhiánya miatt, 1987 óta nem volt a Sión érdemi mennyiségű vízeresztés, igy az angolnacsapda sem működhetett. A vérszívó féregtől legyengült angolna számára nem lehetett közömbös a Balaton nyugati medencéjében elszaporodó algatömeg sem. Mindezen tényezők együttes hatása a parazita intenzív elszaporádásához vezetett... A férgek tömeges pusztulása következtében toxikus bomlástermékek szabadultak fel." A továbbiakban megállapították, hogy a vírus- fertőzés is teljességgel kizárt, az elhullást vírusok nem okozhatták. A szúnyogirtó szerek szerepét nem tartották valószínűnek a pusztulás előidézésében. Ezt írták: "Tudomásunk szerint a szúnyogirtás az engedélyezett szerekkel évek óta folyik, angolnapusztulás azonban nem jelentkezett minden évben. Nincs tudomásunk az angolnapusztulást megelőző lokális, más fajokat is érintő halpusztulásról sem. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy vegyszer észrevétlen bejusson a Balatonba, és ilyen nagy területen szétterüljön, anélkül, hogy az angolnán kívül a tó élővilágának egyetlen más tagját ne károsítsa. Ez csak egy kumulálódó anyag esetében fordulhat elő. Az e tekintetben szóbajöhető klórozott szénhidrogéneket azonban nem lehetett kimutatni az elpusztult angolnák szerveiben, a nehézfém rezidiumok észlelt alacsony mennyiségei sem magyarázzák az angolnapusztulást. A csak angolnában kumulálódó vagy szelektíven csak ezt a fajt pusztító méreganyagról nincs tudomásunk." Végül kifejtették azt a véleményüket, hogy a balatoni angolnák - átesve a féreginvázión - előbb-utóbb védettségre tesznek szert, de mivel a Balaton keleti medencéjének halai még nem estek át ezen a parazitafertőzésen, ezeken a területeken nem zárható ki újabb angolnapusztulás.

Molnár Kálmán "Csendes-óceán térségéből származó fonálférgek okozták a balatoni angolnaelhullást" c. cikkében bevezetésként arra hívta fel a figyelmet, az angolnaelhullást illetően számos feltételezés látott napvilágot, s ezekkel szemben csak egyetlen tényeken alapuló diagnózis létezik: az angolnák úszóhólyag férges- sége. Rámutatott, hogy az európai angolna sorsa valamivel 1980 előtt pecsételődött meg, amikor újzélandi angolnát telepítettek Olaszországba, japán angolnát pedig Nyugat-Európába. A csendes-óceáni angolnafajok rövid idő alatt eltűntek Európából, néhány parazitájukat azonban átadták európai rokonaiknak. Ezek közül a természetes vizekben az Anguillicola-fonálférgek viharos sebességgel terjedtek el. Balatoni előfordulásukról és várható kártételükről Csaba György és munkatársainak cikke éppen azon a napon jelent meg a Halászat c. folyóiratban, amikor először kaptak hírt a balatoni angolnapusztulásról. A férgek 1990-es kimutatására azért kerülhetett sor, mert a Balatoni Halgazdaság jelezte, hogy a Keszthelyi-öbölből kifogott angolnák a tárolást és a szállítást nem viselik el. Bár ekkor még a halakban a 10-15 féreggel való fertőzöttség volt gyakori, az elpusztult, vagy betegség tüneteit mutató halak mindig az erősebben fertőzött példányok közül kerültek ki. Ugyanez a jelenség ismétlődött meg az 1991-es angolnapusztulás idején, amikor a szakszerűen Budapestre szállított angolnák közül a

724