Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban

nyos sugárgombákhoz tartozó Streptomyces törzsek által termelt antibiotikum révén. A haltoxikológiában vizsgált összes peszticid hatóanyag ill. más egyéb szintetikus vegyület és természetben előforduló anyag közül eddig egy antibiotikum, az antiniycin bizonyult a legmérgezőbbnek. Az antimycin pisztrángra vonatkozó 96 órás LCjo értékét a kutatók 0,000 012 mg/liter koncentrációban határozták meg. Vagyis köbméterenként 12 ezred milligrammban! Mivel a halpusztulás idején ez a kutatók előtt még nem volt ismeretes, ezért ilyenirányú vizsgálódások szükségessége nem merülhetett fel. Napjainkban is csak mint elméletileg lehetséges hipotézisről lehet szó, mivel a 70-es évek végén végzett vizsgálatok során a Balaton DNy-i részéből számos Streptomyces törzset izoláltak, sőt Márialigeti és Rajki (1982) antibiotikus hatásúakat mutattak ki a ponty, a dévérkeszeg, a vörösszámyú keszeg és a pettyes busa bélcsatomájából, amelyeket a Balatonból fogtak ki. Bármennyire valószínűtlennek tűnik, hogy haltoxikus antibiotikum- termelő Streptomycesek a Balatonban megjelenjenek és elterjedjenek, ennek lehetőségét a jövőben a halpusztulásokat előidéző lehetséges okok között célszerű számításba venni.

Húsz év elteltével visszatekintve az 1975-ös halpusztulásra elmondható, hogy kezdetétől fogba a legszélesebb szakmai összefogással, korszerű vizsgálati módszerekkel nyomonkövetett esemény volt. A pusztulással kapcsolatban végzett vizsgálatok eredményeit azonban nem azonos módon ítélték meg a benne résztvevő szakemberek és a kívülállók sem. Sokáig folyt a vita arról, hogy a kovaalgák valóban előidézhették-e a pusztulást, vagy elhasználhatta-e az aerób bakterioplankton oly mértékben az oxigént a mederfenékközeli vízrétegekben, hogy az tartósan anaerob viszonyokat teremtve okozott elhullást. Ma már nyilvánvaló, hogy a halpusztulást egy több tényezőből összetevődő folyamat idézte elő, amelynek kiindulási alapja az enyhe időjárás következtében a Balatonon rekedt többszázezres madársereg trágyája, a trágyázás hatására létrejött óriási tömegű aerob bakterioplankton (amit egyesek extrém vízminőségnek neveztek) és kovaalga invázió volt. Ezért előidéző okként egy tényezőt - ha tárgyilagosak akarunk lenni - nem nevezhetünk meg. Azt viszont mondhatjuk, hogy hasonló körülmények bekövetkezésekor - aminek ugyan rendkívül kicsi az esélye - hasonló halpusztulásra számítani lehet.

Az 1975-ös halpusztulást követő években nagyon sok bejelentés érkezett a vízügyi szervezetekhez balatoni halpusztulásokról. Valamennyi bejelentés kivizsgálásra került és 1980-ig minden esetben kiderült, hogy csak néhány darab vagy néhány tucat haltetem hányódott a víz felszínén a partközeiben. Legtöbbször azonnal meg lehetett állapítani, hogy a tóból egyszer már kifogott, de valamilyen módon oda visszakerült haltetemekről (szinte kivétel nélkül keszegekről) van szó.

Két esetben a szakszolgálatok jelentettek kisebb mértékű halpusztulást, de nem a Balatonról, hanem a Jamai partok torkolati szakaszáról és a Zala Zalaapáti feletti részéről. Az első esetben 1977 tavaszán a Jamai patak hínárral erősen benőtt részére úsztak fel ívni nagy számban a keszegek és az éjszakai órákban fellépett

715