Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A balatoni horgászat és halgazdálkodás

Az amur nádpusztító életmódját a Balaton nádasait ismertető részben külön leírtuk, de röviden itt is be kell mutatni azt, hogy a horgászok és a halászok által a Balatonból kifogott amurok mennyi friss növényi anyagot fogyasztottak el a közelmúltban. Az 1986-1995 közötti tíz évben összesen 48,221 kg mennyiségben fogtak ki amurt a Balatonból. Túlnyomó részük, (81,43 %) a horgászok zsákmánya volt. Mivel egy kilogramm súlygyarapodás eléréséhez az amurok átlagosan 40 kg növényi anyagot fogyasztanak el, az említett amurmennyiség létrejöttéhez ösz- szesen 1,800 tonna friss vizinövénytömeg elfogyasztására volt szükség: vagyis évente átlagosan 180 tonnára. Ez önmagában nem tűnik soknak a Balatonban képződő növényi össztömeghez képest, de nagyon sokat jelent, ha ezt a mennyiséget vagy ennek nagyobb részét a sarjadó hínár vagy nádrügyekből fogyasztották el. A néhány grammos rügyekből ugyanis nemcsak sokat „lelegeltek”, hanem el is pusztították a hajtásokat teljesen. így egy-egy amur tavasszal több négyzetméteres területen irthatta ki a legyökerező hínárt vagy nádat véglegesen. Ezért szükséges az amurtól megóvni a Balatont és mielőbb kifogni a tóból minden példányt ami oda valamilyen módon bekerült.

A „véletlenszerűen előforduló” halfajokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a későbbiek során is előfordulhat, hogy a horgászok fognak majd néhány példányt belőlük. Korábban említettük már Jankó és Lukács leírását e két halfaj Balatonban való előfordulásáról, ahová a Sión keresztül a Dunából juthattak be. A Sió-zsilip megépítése után ez a lehetőség egy időre megszűnt, de a hajózó-zsilipek létesítése után elvileg ismét lehetővé vált, Mivel a 36. számú táblázatban a horgászfogások között négy alkalommal is 100 kg-os vagy nagyobb mennyiséggel szerepel e két halfaj, ezért egybevetettük ezeket a fogási időpontokat a Sión történt hajózások időpontjaival, illetve a hajózsilipek használatának gyakoriságával. Az időpontegyeztetések alapján nem lehetett kizárni, hogy intenzívebb hajózási időszakban ezek a halak felúszhattak a Sión és Siófokon a zsilipeléskor bejuthattak a Balatonba, közvetlen bizonyíték azonban nincs arra, hogy ez valóban megtörtént. A pisztráng esetében más a helyzet. Ezek a Balaton-felvidéki pisztrángnevelő tavakból származó szökevények, melyek az északi-parton befolyó patakokon keresztül jutottak a Balatonba és kerültek horogra.

A balatoni horgászat ismertetéséhez hozzátartozik a horgászok által fogott "rekordlistás" halainak felsorolása is. A felsorolás elé azonban odakívánkozik Woynárovich (1958) következő megállapítása:

"Halmatuzsálemek és rekord nagyságú halpéldányok a vízben károsak, mert az elfogyasztott táplálék arányában már nem növekszenek úgy , mint a fiatal, nagy fejlődési energiájú egyedek. 10 darab fél kilós fogas sokkal kevesebb táplálékot fogyaszt el addig, míg 1 kilósra nő, mint egy darab 5 kilós, amelyből 10 kg súlyú lesz."

E megállapítás igazsága nem vitatható, de napjainkban a fehér busát kivéve nem fenyeget az a veszély, hogy túl sok legyen a Balatonban a halmatuzsálem és a rekord nagyságú halak száma. Azok a szerencsés horgászok akik rekordlistás mé705