Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halászata és a balatoni halgazdálkodás

Ezt azonban úgy látszik, hogy a halpopuláció hamar kiheverte, mert 1948-ban már 1.6581 halat fogtak a halászok, s ebből 143 t volt a fogassüllő.

1947-ben a Balatoni Halászati Rt. megszűnt. A halászat joga ekkor rövid időre a Balaton halászszövetkezeté lett. 1949-ben állami vállalatként jött létre a Balatoni Halászati Vállalat, amely később Balatoni Halgazdaság elnevezéssel folytatta munkáját egészen 1993-ig, a második Balatoni Halászati Rt. megalakulásáig.

Ribiánszky és Woynárovich (1962) által közölt részletes statisztikai adatok alapján összeállított 34. sz. táblázat adatai azt bizonyítják, hogy mindmáig az 1948-1957 közötti időszakban fogták ki a halászok a legtöbb halat a Balatonból. Tíz év évi átlaga 1.577,6 tonna, ezen belül 1951-1955 közötti öt év átlaga 1.745,1 t volt. A fogási csúcs 1952-ben összesen 1.962,9 tonna volt! Erről az időszakról írta Woynárovich (1958) a következőket:

"A 1952-ben érték el a legnagyobb, 196 vagonos halfogási rekordot. A 10 évi átlagban 156 vagon (hektáronként 26 kg) hal került ki vizünkből. Bár a mennyiség igen lényegesen emelkedett, a minőség jelentősen csökkent. A háború előtti 16 vagonos fogasfogás helyett az átlag 12 vagon volt, a pontyfogás 5 vagonról 2,5 vagonra süllyedt le. A harcsafogás lényegében nem változott. Mindez annak ellenére történt, hogy államunk igen lényeges mértékben pontyosított és a süllőikra eredményesebb mesterséges kikeltetésével évente több 10 millió zsenge süllőivadékot juttattunk a Balatonba."

34. sz. táblázat

Az 1952. évi fogási rekord nem ismétlődött meg, de a halászzsákmány a halhústermelés erőltetése miatt a következő három évben is igen magas volt, s amit a halászati szakemberek problematikusnak tartottak. Ezt tükrözte Ribiánszky (1960) következő megállapítása:

"Igaz, hogy az utóbbi 10 év magas termelésének alakulásában igen nagy szerepe van a mindenki által túlzottnak tartott 1951. évi 170 w-os, az 1952. évi 196 w-os, az 1953. évi 179 w-os rendkívüli nagy halfogásoknak. E nagyobb kitermelésre akkor azért volt szükség, mert ezekben az években a húsellátás terén igen nagy gondok voltak. A balatoni hal akkor elsősorban a bányák és iparvidékek jobb ellátását szolgálta." Majd hozzátette: "Végeredményben a 3 év magas fogásai miatt várt hozamkiesés nem jelentkezett a következő évek termelésében."

Az 1960-as évek elején rendeződtek a balatoni halászat körülményei. Megindult a haltenyésztés azokban a halastavakban a déli part környékén, amelyeket 1953-ban kezdtek el létesíteni. A halászzsákmány magas szinten maradt. 1961-ben 1.509 t, 1964-ben 1.554 t összes halfogást könyveltek el, de az 1961-1970 évek között az évi átlag is még 1.413,9 tonna volt. A következő öt év során csökkent az évi átlag 1.232,6 tonnára, majd 1975-től kezdve 1.200 tonna alatt maradt. A legutóbbi, 1981-1995 közötti tizenöt év halászzsákmány adatait részletesen a 35. sz.

677