Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VI. A BALATON NÁDASAI - A nádasok szerepe a Balaton vízminőségének alakulásában
A számövekedés fázisában alga tömegszaporodás (invázió) miatt bekövetkező ásványos nitrogén-tápanyag hiány. Mikroelemek hiánya vagy túlzott mennyisége az iszapban, ill a talajban. A nád szerveinek elemtartalmára vonatkozóan számos vizsgálati eredményt közöltek amire már hivatkozás történt, de mikroelem igényére vagy azokkal szembeni érzékenységére vonatkozóan publikált adatok eddig nem ismertek. Feltételezhető csak, hogy a szükséges mikroelem(ek) hiányával vagy bőségével magyarázható az, hogy egyes helyeken a nád akkor sem telepszik meg, ha a körülmények látszólag kedvezőek számára és vannak olyan helyek ahol könnyen települ, ill dinamikusan fejlődik. A nád baktériumos és gombás betegségeiről konkrét, vizsgálatokkal alátámasztott tudományos közlemények eddig nem jelentek meg. A szakirodalomban csaknem kizárólagos nádkórokozóként egy rozsdagomba, a Puccinia phragmitis (Schum.) Köm. szerepel. Ez a rozsdagomba a balatoni nádasokban évenként és helyenként különböző mértékű fertőzést okoz. A szipókásrovarok közül jelentős kártevő két levéltetű faj: a Hyalopterus amigdali és a Hyalopterus pruni, mert nedvszívásukkal legyengítik a növényt és elősegítik a korompenész (Rhizopus stolonifer) megtelepedését. Ugyancsak jelentős szívókártevő a Chaetecoccus phragmitis pajzstetűfaj, mely monofág nádfogyasztó. A bogarak közül komoly károkat okozhatnak a nád nzómáin táplálkozó sásbogárfajok (Doniciinae) lárvái. Az elsődleges kártételné gyakran jelentősebben károsítja a nádat az, hogy a rizómák parenchymájába lyukat vágnak, hogy a növény légüregeiből levegőt vehessenek fel. Ezeken a lyukakon a víz behatol a növény belsejébe, s a vízzel együtt bejutó baktériumok elszaporodva, olyan rothadási folyamatokat indítanak el, ami a nád pusztulásához vezet. A kétszárnyúak közül különböző legyek és gubacsszúnyogok (Cecidomydae) károsíthatják a nád hajtáscsúcsait, ill. a hajtásokat és oldalhajtásokat. A lepkék között is találhatók nádkárosító fajok, melyek a hajtáscsúcskárosításával gyengítik a nádszálak növekedését és hátráltatják a nád érését. Az atkák közül egyes Tarsonemidae fajok gubacsokat hoznak létre, s ezzel gyengítik a nádat. A Balaton környéki nádasokban végzett fertőzöttségi vizsgálatok alapján megállapítható, hogy kisebb-nagyobb egyedsűrűséggel szinte minden fontos kártevő faj, minden nádasban előfordul. A fertőzöttség azonban a termőhelyi és időjárási viszonyoktól, a nád fiziológiai állapotától függően, jelentős mértékben eltérhet egymástól. A túl nagy nitrogénfelvétel következtében fellazult szövetű, vagy az elöregedett nádasokban gyengén növekvő nádszálakon nagyobb tömegben telepednek meg a kártevők. Az ormányosbogarak közül a Liparus pullitarsis okozhat jelentősebb kártételt a nádasokban. 637
