Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok
Az ágascsápú rákokkal szemben az evezőlábú rákok, vagy kandicsrákok - amelyeknek egyedei nyáron is megtalálhatók - ősztől kezdve szinte egyeduralkodókká válnak a zooplanktonban. Ellentétben az ágascsápú rákokkal, nekik nincsen héjuk, testük nedvesedé felületű, viszont testüket erősebb kitinpáncél védi. Az evezőlábú rákoknak gyakori nyíltvízi képviselője az Eudiaptomus gracilis {Diaptomus gracilis), amit diaptomusz-ként említenek, s amelynek igen hosszú első csápja van. Ez a vízibolhákhoz hasonlóan szűréssel szerzi meg táplálékát. Másik gyakori evezőlábú rákcsoport a ciklopszokként említett Cyclops vicinus, Acanthocyclops vernalis, Mesocyclops leucari fajok együttese. Ezek jobbára ragadozók. A hosszú csápú diaptomuszok 4 pár lábuk és ostoruk hirtelen csapásával valósággal ugranak a vízben. Mozgásuk gyorsaságára jellemző, hogy a lábakat 1/60 másodperc alatt lökik hátra és emellett egészen sajátos mozgásokat végeznek, miközben a táplálékot kiszűrik a vizből. A hímek aszimmetrikus testfelépítése eltér a nőstényekétől. Az egyik első csápjuk és az egyik 5. lábuk fogókarokká alakult át, amelyekkel párzáskor a nőstényeket átkarolják és kihúzzák a saját testükből az ondósejteket tartalmazó spermatoforokat, majd azokat odaragasztják a nőstények ivamyílása közelébe. Később, amikor már a peték a petezacskókba kerültek, a spermatofor kocsonyás burka megduzzad, a hím ivarsejtek kilökődnek és megtermékenyítik a petéket. Az is előfordulhat, hogy a nőstények sokáig hordozzák a testükre ragasztott spermatoforokat és a megtermékenyítés valamilyen belső szabályozás révén csak az arra alkalmas időpontban következik be A nőstények testük középvonalában egy gömbölyű petecsomót hordoznak, benne egyszerre több fejlődésben lévő petével, amelyek száma akár két-három tucat is lehet. A petékből rövid idő alatt szabadon mozgó lárvák fejlődnek, amelyek egyáltalán nem hasonlítanak a kifejlett ivarérett példányokhoz. Ezeket a lárvákat naupliuszoknak nevezik, melyek egy többszöri vedlés és formaváltási stádium után énk el végleges formájukat. Az első stádiumú naupliuszlárvák gömbölyűek, s egy piros szemfoltjuk van. A későbbi fejlődési stádiumok alakváltozása jellemző és a kutatók ennek alapján az egyes fejlődési stádiumhoz tartozó lárvákat el tudják különíteni egymástól. A kikelt naupliuszlárvák nyáron a Balatonban általában 19-20 nap alatt válnak teljesen kifejlett ivarérett példányokká, de hűvösebb vízben a fejlődés üteme erősen lelassul és több hónapig is eltarthat. A tó legfontosabb szűrő rákjának tartott Eudiaptomus gracilis-nek meglehetősen részletesen tanulmányozták az életmódját, populációjának szerkezetét és produkcióját. Ezekről a kutatásokról többek között P. Zánkai N. (1981), Ponyi J., Péter Ilona, P. Zánkai N. (1982) közöltek adatokat, amelyeket az alábbiakban lehet röviden összefoglalni: 581
