Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok
annak segítségével ragadják meg áldozatukat, s e kalapácsszerű organellumokkal húzzák be azt testük belsejébe. Egyes lebegő életmódot folytató fajoknak nincs végbélnyílása, emiatt az emészthetetlen anyagok a szájnyíláson keresztül ürülnek ki. Kerekesférgek számára létfeltétel, hogy a testben az ozmózisnyomás egy állandó érték közelében legyen. A fölösleges vizet legtöbbször a lüktetőszerv távolítja el a szervezetből, mert enélkül a testük megduzzadna, sőt szétpukkadna. A kerekesférgek sajátos módon szaporodnak. Testükben egy vagy két petefészek található, számos petetüszővel. Ezekből petetüszőkből megtermékenyítés nélkül szűznemzéssel egymás után fejlődnek ki életképes és tovább hasonló módon szaporodó, az anyával azonos sejtszámú és kromoszómaszámú utódok. A nagyszámú petetüszőknek csak egy része érik meg, s csak ezekből fejlődik új egyed. Ezek az egyedek - vagyis a kerekesférgek - általában rövid életűek. Egyesek élete szinte óramű pontossággal zajlik le. a Proales decipiens faj szűznemzéssel szaporodó nőstényeinek példányai például életük első napján 1 petét raknak le. Ezt követi a második napon 2, a harmadik napon 5, a negyedik napon 7, az ötödik napon 5 és a hatodik napon 1 pete lerakása. A hetedig napon, miután előzőleg összesen 21 utódot produkáltak, a nőstények elpusztulnak. Más fajokhoz tartozó nőstények nyáron 5-14 napig élnek, míg télen erősen lelassult anyagcserével egyes egyedek több hónapig is elélhetnek. Ezek az un. amiktikus (nem párosodó) nőstények petéiket előszeretettel rakják le petéiket vízinövényekre, de vannak fajok, amelyek magukkal hordozzák, amíg az ivadék kifejletten el nem hagyja a peteburkot, ami rendszerint rövid idő alatt végbemegy. Laboratóriumi körülmények között a kerekesférgek szűznemzéssel történő szaporodása évekig is eltarthat. Bizonyos idő eltelte után azonban olyan utódok jönnek létre, amelyeknél a peték ún. meiotikus osztódással fejlődnek, vagyis kromoszómaszámuk fele a szülői kromoszómaszámnak. Ha egy ilyen fél kromoszómaállományú kerekesféreg-petesejt tovább fejlődik megtermékenyítés nélkül, akkor ivarérett hím egyed lesz belőle. Mivel az ilyen petékből jóval több fejlődik, mint a teljes kromoszómaszámú petékből, ezért a belőlük származó hímek sokkal kisebb méretűek maradnak, a normális nőstényekhez viszonyítva törpéknek számítanak. Ezek a törpe hímek a legkisebb méretű soksejtű szervezetek nagyságuk kb. 40-60 pm, azaz 0,04 - 0,06 mm mindössze. A törpe hímek feladata csak a megtermékenyítés. Kerékszervük van, ami a nőstények megközelítését lehetővé teszi, de emésztőszerveik nincsenek, így nem is táplálkoznak. Testük szinte nem más, mint úszó hím ivarszerv, amelyen láb helyett párzókészülék alakult ki. A törpeméretű hímek általában csak 1-2 óráig maradnak életben, kivételesen azonban 1-2 napig is életben maradhatnak. Amint kibújtak a petékből, azonnal megközelítik a megtermékenyíthető nőstényeket, amelyeket a kloákanyiláson át vagy a párzószervüket a kutikula valamely pontján átszúrva termékenyítenek meg. Egy-egy nőstényt több hím is megtermékenyíthet. Az ivaros szaporodásra képes (miktikus vagy párosodó) nőstények és a hímek lét- rejövetele bizonyára valamilyen külső körülménytől vagy körülményektől függ, de erről nincsenek ma még megbízható ismeretek. Az viszont biztos, hogy a 570
