Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok
Az élősködő fonálféreg fajokat, 1942-ig számszerint ötöt, a halakban találták meg 1990-ben jelent meg tömegesen a Balatonban egy addig a tóban ismeretlen vérszívó fonálféreg, az Anguillicola crassus nevű faj, ami kizárólag az angolnákat pusztította és pusztítja azóta is. Ezt a fonálférget a halászattal és a horgászattal foglalkozó hetedik fejezetben részletesen ismertetjük, mint különösen veszélyes élősködőt. Zsinórférgek. A Balatonban élő egyetlen zsinórféreg fajt, a gráci zsinórférget, a Prostoma gracense-t 1928-ban találták meg Révfülöpnél Csendesvízű öblök köveinek bolyhos bevonatában nagyszámban fordul elő. Kerekesférgek. A kerekesférgek Entz G. és Sebestyén O. (1942) szerint a tó valamennyi élőhelyének életközösségében - talán az üledékfelszínt kivéve - igen jelentős szerepet játszanak. 1942-ig 214 fajt (taxont) mutattak ki a Balatonból, melyek többsége, 166 faj az aszóföi nádasnak volt a lakója. 1990-ben a fajok száma 259-re emelkedett, melyek közül mintegy 20-at 1985 és 1990 között találtak meg. A kerekesférgek kétkötetes kishatározójában ugyanis Bancsi István 239 fajnál tüntette fel, hogy a Balatonban előforduló faj. Azt, hogy a legtöbb kerekesféreg faj nem a nyíltvíz zooplanktonjának a tagja, kitűnik P. Zánkai N. (1968) összefoglaló tanulmányából, miszerint 1897 és 1957 között a Balaton planktonjából összesen 69 kerekesféreg taxont (faj és kisebb rendszertani egységek) mutattak ki, amelyek közül 46 volt valódi (euplanktonikus) nyíltvízi lebegő életmódot folytató szervezetnek. A kerekesférgeknek közel háromnegyede a nádasokban, a sekélyvízi hínarasokban, a parti öv fonalas (Cladophora) tenyészeteiben él és táplálkozik. Mint elsődleges fogyasztók a táplálékláncban jelentős szerepet töltenek be főleg azért, mert nagy fajszámuk igen változatos testfelépítéssel párosul, táplálkozásukkor pedig válogatás nélkül fogyasztják a vízben lebegő mikroszkopikus méretű élőlényeket és törmeléket. A kerekesférgek biológiájáról Entz B. (1983) közölt igen szemléltető leírást, és mivel a gerinctelen állatok között a kerekesférgek az elsők rendszertanilag, amelyek igazi szervekkel rendelkeznek, ezért röviden ismertetjük a róluk közölteket. A kerekesférgek csak az év rövid szakaszaiban szaporodnak el jelentős mértékben, főként tavasszal, illetve ősszel, de akkor is csak néhány hétig. Számuk ilyenkor a százat is meghaladhatja literenként. Szabad szemmel csak a legnagyobbak vehetők észre, amint dugóhúzószerű mozgással úsznak előre a vízben. Elülső végükön többszáz csilióból álló, ún. kerékszerv található s ezek a csillók ritmikusan és folyamatosan hajlanak meg, ami azt a látszatot kelti, mintha kerék forogna rajtuk. Valójában örvénylő vízmozgást idéznek elő, ami egyrészt előre 568
